A Víz Keretirányelv (VKI)

Az Európai Közösség a múlt század hetvenes éveinek közepétől a vizeket védő jogszabályok sorozatát léptette hatályba, a vizek állapota azonban nem javult a kívánt mértékben, sőt egyes esetekben tovább romlott. Ezért a kilencvenes évek elején elkezdték keresni, hogyan lehetne jó állapotba hozni az európai vizeket. A kilencvenes évek közepére megszületett az Európai Unió új Víz Politikája és ennek végrehajtásához - közel öt évig tartó viták során - kidolgozták és 2000. december 22-én hatályba léptették a Víz Keretirányelvet.

Azt mondják, hogy a Víz Keretirányelv mérföldkövet jelent Európa vízgazdálkodásában, hiszen azt a világviszonylatban is egyedülálló célt tűzték ki, hogy 2015 végéig jó állapotba hoznak minden olyan felszíni és felszín alatti vizet, amely jó állapotba hozásához, illetve jó állapotának megőrzéséhez szükséges intézkedések szakmai szempontból megvalósíthatók, nem sértik súlyosan a közérdeket és nem elviselhetetlenül költségesek a társadalom számára.

A VKI általános bemutatása

A VKI általános célja és fontossága

Vízvédelmi politika Magyarországon és az EU-ban

Hogyan keletkezett a VKI

A VKI célkitűzései

A VKI által előírt feladatok

Jogharmonizáció

Vízgazdálkodás és koordináció a vízgyűjtőkön

Kombinált módszer

Különösen veszélyes anyagok

Jelentési kötelezettségek

A társadalom tájékoztatása és bevonása a VKI végrehajtásába

Oktatás

Kutatások

A költségeket fedező vízárak

Fontosabb szakmai kérdések







A VKI általános célja és fontossága

A Víz Keretirányelv előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni minden olyan felszíni és felszín alatti vizet, amelyek esetén ez egyáltalán lehetséges és fenntarthatóvá kell tenni a jó állapotot.

A Keretirányelv előírásai szerint a fő környezeti célkitűzés:

A Keretirányelv hatálya minden olyan emberi tevékenységre kiterjed, amely jelentős mértékben kedvezőtlenül befolyásolhatja a vizek állapotát és így akadályozhatja a vizek jó állapotának elérését, illetve megőrzését.

A Keretirányelv egyes esetekben lehetőséget ad kevésbé szigorú környezeti célkitűzések megfogalmazására és későbbi határidők kijelölésére. Kevésbé szigorú környezeti célkitűzések is megállapíthatók akkor, ha

A kevésbé szigorú környezeti célkitűzéseket alaposan indokolni kell és minden gyakorlati lépést meg kell tenni a vizek állapota további romlásának megelőzésére.

Vízvédelmi politika Magyarországon és az EU-ban

Az EU Víz Keretirányelv 2000. december 22-én lépett életbe. A hivatalos lapban való közzététel napja egy olyan egységes vízvédelmi politika életbe lépését jelentette, amely állam- és országhatárokon túlnyúlva a vízgyűjtőkön való, koordinált vízgazdálkodás megvalósulását segíti elő. A Víz Keretirányelv hozzájárul - az egyre növekvő Közösségen belül - a vízvédelem harmonizálásához és a vizek terhelésének csökkentéséhez.

Idézetek a Víz Keretirányelvből:

A Víz Keretirányelv különleges jelentősége a vizek védelmének egységes - elsősorban ökológiai - szempontok szerinti, következetes végrehajtása. Ezzel összhangban ugyanakkor speciális tényezők is megjelennek, mint például:

A Víz Keretirányelv hét meglévő, szektor- és használat-specifikus EU irányelvet helyez hatályon kívül hét, illetve tizenhárom évvel a hatályba lépése után.

A Víz Keretirányelv végrehajtásától elsősorban egy erőteljesebben ökológiai szemléletű és egységesebb vízvédelem kialakulását várhatjuk. A jogharmonizáció után a magyar vízi, környezetvédelmi és természetvédelmi jogszabályokban már meglévő vízgazdálkodási és vízvédelmi eszközök tovább erősödhetnek. A gazdasági szempontok is másfajta jelentőséget nyerhetnek. A Víz Keretirányelv előírásai, különösen a vízgyűjtőkön való integrált gazdálkodás követelménye, jelentősen emelheti a vízvédelem szintjét Magyarországon.

A Víz Keretirányelv hatályba lépésétől jogi és anyagi természetű végrehajtási kötelezettségeket ró a tagországokra. A Víz Keretirányelvet át kell venni a nemzeti jogrendszerbe, és 15 évvel a hatálybalépése után el kell érni a vizek és a hozzájuk kapcsolódó vizes élőhelyek jó állapotát Európában.

Hogyan keletkezett a Víz Keretirányelv

Az Európai Bizottság az 1990-es évek első felében megállapította, hogy a hatályban lévő európai vízvédelmi irányelvek nem elég hatékonyak, ezért 1996. februárjában egy, a Közösségi vízpolitika területén megteendő intézkedésekhez jogszabályi kereteket adó keretirányelv létrehozására tett javaslatot, amelyet egy év alatt el is készítettek.

Az érdekeltek széles körű meghallgatása után 1999. februárjában tárgyalta először az Európai Parlament a több alkalommal átdolgozott Keretirányelv javaslatot, amelyhez ekkor is számos további változtatási javaslat született. Ezekből több is bekerült az Európai Unió Tanácsának 1999. októberi Közös Álláspontjába . A Közös Álláspontot az Európai Parlament által 2000. februárjában megtartott második tárgyaláson sem fogadták el, így további közvetítő eljárásokra volt szükség.

A 2000. májusában elkezdett közvetítő eljárások nehéz tárgyalások után, a portugál elnökség ideje alatt, 2000. júniusában sikeresen lezárultak. A kompromisszumos döntéseket 2000. szeptemberében a Tanács és a Parlament is elfogadta.

A VKI tervezet módosításai időrendi sorrendben

A VKI célkitűzései

A Víz Keretirányelv megteremti a jogi kereteket a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a parti vizek és a felszín alatti vizek védelmének megvalósításához.

Az általános célokat az 1. cikk határozza meg:

A környezeti célkitűzéseket a 4. cikk határozza meg. A legfontosabb előírások a felszíni vizekkel kapcsolatban:

A legfontosabb előírások a felszín alatti vizekre vonatkozóan:

Az Európai Parlament és a Tanács - tekintettel a felszín alatti vizek védelmére - speciális intézkedéseket írt elő a vízszennyezés korlátozására és csökkentésére vonatkozóan. Ehhez az Európai Bizottságnak a Keretirányelv hatálybalépésétől számított két éven belül javaslatokat kellett előterjesztenie.

A mesterséges és erősen módosított víztestek külön kategóriát képeznek, kijelölésük minden esetben csak az adott állapot javítási lehetőségeinek alapos vizsgálatát követően történhet meg. Ezeknél a víztesteknél, illetve víztest-részeknél, amelyek esetében a jó ökológiai állapot egyáltalán nem, illetve elviselhető mértékű ráfordításokkal nem állítható helyre, valamint a helyreállítás bizonyos vízhasználatokat (mint a vízerőművek, hajózás, árvízvédelem) döntően akadályozhat, nem a jó ökológiai állapot, hanem a jó ökológiai potenciál elérése a cél. A jó ökológiai állapot és a jó ökológiai potenciál meghatározása a Keretirányelv V. Mellékletében található táblázatok alapján történik.

Az erősen módosított víztestek kijelöléséhez elvégzett vizsgálatok során nem csak a már meglévő vízállapotokra, hanem az emberi beavatkozások következtében fellépő változásokra is tekintettel kell lenni. Ezekben az esetekben a döntési folyamat során alternatív környezeti lehetőségeket is vizsgálni kell.

A VKI által előírt feladatok

A Víz Keretirányelv által meghatározott feladatok végrehajtásáért minden tagország maga viseli a felelősséget. A legfontosabb feladatok a következők:

Fontos részfeladatok a következők:

Jogharmonizáció

A Víz Keretirányelv 24. cikke szerint a nemzeti jogba való átültetésnek 3 éven belül kell megtörténnie. A Víz Keretirányelv harmonizációjának legfontosabb, várhatóan törvényi szabályozást is igénylő részei és előírásai:

A Víz Keretirányelv összetettsége nem teszi lehetővé valamennyi szakmai előírás, mint például az intézkedési programok és vízgyűjtő-gazdálkodási tervek összeállításához, valamint a társadalom bevonásának megvalósításához szükséges eljárások, vagy az állapotfelmérés, az értékelés, a monitoring, vagy a jelentések készítése szabályainak törvényi meghatározását. Ez az alacsonyabb szintű jogszabályok feladata, amelyeknek azonban illeszkedniük kell a törvényi szabályozáshoz.

A VKI által hivatkozott irányelvekhez kapcsolódó magyar jogszabályok
VKI-ban hivatkozott EU irányelvVKI-ban hivatkozott EU irányelvAz EU irányelvet hatálytalanító, vagy módosító jogszabályKapcsolódó magyar jogszabály
számarövid neve(mod: 79/869/EGK)203/2001.(X.26.) Korm. rendelet A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól
75/440/EGKIvóvíznyerésre használt felszíni vizek2007 VKI 
76/160/EGK Fürdővíz  
76/464/EGKVeszélyes anyagok2013 VKI273/2001. (XII. 21.) Korm. rendelet A természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről
78/659/EGK Halas vizek(6. cikk azonnal) 
79/409/EGKMadarak2013 VKI203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól
79/869/EGKIvóvíz vizsgálati módszerek 204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A csatornabírságról
79/923/EGKKagylós vizek2007 VKI7/2002. (III. 1.) KÖM rendelet A használt és szennyvizek kibocsátásának méréséről, ellenőrzéséről, adatszolgáltatásáról, valamint a vízszennyezési bírság sajátos szabályairól
80/68/EGKFelszín alatti vizek védelme2013 VKI9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
80/778/EGKIvóvíz irányelv2013 VKI220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól
82/176/EGKHigany kibocsátás98/83/EK 
83/513/EGKKadmium kibocsátás -
84/156/EGKHigany 13/2001 (V.9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről.
84/491/EGKHexaklorciklohexan kibocsátás  
85/337/EGKKörnyezeti hatásvizsgálatok -
86/278/EGKSzennyvíziszap mezőgazdasági hasznosítása -
86/280/EGKVeszélyes anyagok kibocsátás 33/2000. (III. 17.) Korm. rendelet A felszín alatti vizek minőségét érintő tevékenységekkel összefüggő egyes feladatokról
91/271/EGKTelepülési szennyvizek 204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A csatornabírságról
91/414/EGKNövényvédő szerek 205/2001. (X. 26.) Korm. rendelet Az egyes vízgazdálkodással összefüggő jogszabályok módosításáról
91/676/EGKNitrát 10/2000 (VI.2.); 8002/2000 KöViM tájékoztató
91/692/EGKJelentések 219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet A felszín alatti vizek védelméről
92/43/EGKÉlőhelyek  
93/67/EGKKockázatelemzés -
96/61/EKIntegrált szennyezés megelőzés és szabályozás 9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
96/82/EKA veszélyes anyagokhoz kapcsolódó súlyos balesetek elhárításáról  
98/8/EKBiocid termékek 9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
98/83/EKIvóvíz emberi használatra  
2000/60/EKVíz Keretirányelv 9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
    
   203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól
   9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
    
   1995. évi LIII. törvény A környezet védelmének általános szabályairól
   20/2001. (II. 14.) Korm. rendelet A környezeti hatásvizsgálatról
    
   50/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet A szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól
    
   204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A csatornabírságról
   205/2001. (X. 26.) Korm. rendelet Az egyes vízgazdálkodással összefüggő jogszabályok módosításáról
   9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
    
   1995. évi LVII. törvény A vízgazdálkodásról
   240/2000. (XII. 23.) Korm. rendelet A települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelöléséről
   203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól
   204/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A csatornabírságról
   205/2001. (X. 26.) Korm. rendelet Az egyes vízgazdálkodással összefüggő jogszabályok módosításáról
   9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
   21/2002. (IV. 25.) KöViM rendelet A víziközművek üzemeltetéséről
   25/2002. (II. 27.) Korm. rendelet A Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -Tisztítási Megvalósítási Programról
   26/2002. (II. 27.) Korm. rendelet A Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -Tisztítási Megvalósítási Programmal összefüggő szennyvízelvezetési agglomerációk lehatárolásáról
   27/2002. (II. 27.) Korm. rendelet A Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és -Tisztítási Megvalósítási Program végrehajtásával összefüggő nyilvántartásról és jelentési kötelezettségről 2001/LXXI. tv. – Vg.tv. módosítása A vízgazdálkodásról szóló 1995. évi LVII. törvény módosításáról
   220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól
    
   6/2001. (I. 16.) FVM rendelete A növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának engedélyezéséről, valamint a növényvédő szerek csomagolásáról, tárolásáról és szállításáról
    
   49/2001. (IV. 3.) Korm. rendelet A vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről
    
   219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet A felszín alatti vizek védelméről
    
   13/2001 (V.9.) KöM rendelet a védett és a fokozottan védett növény- és állatfajokról, a fokozottan védett barlangok köréről, valamint az Európai Közösségben természetvédelmi szempontból jelentős növény- és állatfajok közzétételéről.
    
   2000. évi XXV. törvény A kémiai biztonságról
    
   193/2001. (X. 19.) Korm. rendelete Az egységes környezethasználati engedélyezési eljárás részletes szabályai
   203/2001. (X. 26.) Korm. rendelet A felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól
   9/2002. (III. 22.) KÖM-KÖVIM együttes rendelet A használt és szennyvizek kibocsátási határértékeiről és alkalmazásuk szabályairól
   220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól
    
   1999. évi LXXIV. törvény A katasztrófák elleni védekezés irányításáról, szervezetéről és a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek elleni védekezésről
   2000. évi XXV. törvény A kémiai biztonságról
    
   201/2001. (X. 25.) Korm. rendelet Az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről
    
   219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet A felszín alatti vizek védelméről
   220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól
   221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól
    

Vízgazdálkodás és koordináció a vízgyűjtőkön

A Víz Keretirányelv 3. cikkében meghatározott vízgyűjtőkön koordinált vízgazdálkodás a Keretirányelv fontos eleme, amelyre fel kell készülnie a magyar vízgazdálkodásnak. Eddig sok vízgazdálkodási feladatot más, pl. közigazgatási határok által meghatározott egységeken végeztek, a vízgyűjtő alapú egységes vízgazdálkodást pedig alig valósult meg, amint ezt a vízügyi szervezetek feladatai, illetve a vízgyűjtőkre vonatkozó tervezés egyes részfeladati, mint például a szennyvízkezelés és elhelyezés is mutatják.

Ahhoz, hogy a Víz Keretirányelv célkitűzései megvalósuljanak, az EU tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a Víz Keretirányelv - különösen az intézkedési programokra vonatkozó - előírásai, valamennyi vízgyűjtő egységen koordinált módon megvalósuljanak.

A nemzetközi vízgyűjtők esetében az érintett országoknak közösen kell a koordináció megvalósításán fáradozniuk. A nemzeti és nemzetközi vízgyűjtő egységeken egyetlen vízgyűjtő-gazdálkodási tervet kell készíteni. Nemzeti vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítése csak abban az esetben jöhet szóba, ha a koordináció végrehajtása nem járt sikerrel. Mindemellett a nemzetközi vízgyűjtőn érintett tagállamoknak amennyire lehetséges, együtt kell működniük a nem tagállamokkal a közös vízgyűjtő-gazdálkodási terv elkészítésében.

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítése és végrehajtása során az adatgyűjtéstől az értékeléseken és a célkitűzések megállapításán át, az intézkedések végrehajtásáig nagyon sokrétű munkára van szükség. A Víz Keretirányelv VII. Melléklete szerint a vízgyűjtő-gazdálkodási terveknek tartalmazniuk kell többek között

A vízgyűjtő-gazdálkodási tervet hatévenként meg kell újítani. A megújított tervekben rendszeresen dokumentálni kell az elvárt és elért eredményeket, illetve az egyes intézkedések kudarcait, valamint a könnyítések igénybevételének indoklását. Ezzel a vízgyűjtő-gazdálkodási terv ellenőrzési eszközként szolgál mind a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésben résztvevők, mind az Európai Bizottság számára. Ahhoz, hogy a vízgyűjtő alapú koordináció hatékony módon megvalósulhasson, pontosan meg kell határozni, és korlátozni kell annak a célkitűzések eléréséhez szükséges mértékét. Csak így lehetséges a rendelkezésre álló rövid idő alatt kielégítő megoldásokat találni a Víz Keretirányelvben előírt feladatok megoldására. A koordináció ezért elsősorban menedzsment-feladat és olyan szervezetet igényel, amelynél az egyes szálak összefutnak. A végrehajtás és a tartalmi munka a - már meglévő - vízgazdálkodási szervezetek feladata.

Magyarország érdekében áll, hogy a Keretirányelvből adódó kötelezettségek teljesítése, mind Duna-vízgyűjtő szinten, mind nemzeti szinten egységes és összehasonlítható módon történjen. Ezért kötelező - elsősorban Magyarországon belül - az olyan előírások, mint például a vizek tipológiája, a terhelésekre vonatkozó legfontosabb kritériumok, az ökológiai értékelés illetve az adatok előkészítésének egyeztetése. Mindezek mellett annak az alapelvnek kell érvényesülnie, hogy a kritériumokat és elveket nemzeti és részben EU szinten kell meghatározni és kidolgozni, akkor is, ha a konkrét végrehajtás vízgyűjtő szinten fog történni.

Kombinált módszer

A kombinált módszer alkalmazását a Víz Keretirányelv 10. cikke írja elő. A felszíni vizekbe pontszerű, illetve diffúz forrásokból történő bevezetésekre vonatkozóan egyrészről - a technika jelenlegi állása szerint elérhető - emissziós értékek megállapítását, másrészt a bevezetésektől függő vízminőségi célkitűzések meghatározását írja elő. Amennyiben a vizek minőségére vonatkozó célkitűzéseket nem sikerül elérni, szigorúbb emissziós értékeket kell meghatározni.

Különösen veszélyes anyagok

A különösen veszélyes anyagok listája azokat az elemeket tartalmazza, amelyekben az Európai Parlament és az Európai Tanács megegyezett. A 2001. 06. 07-én tartott ülésén az Európai Parlament megegyezésre jutott a különösen veszélyes anyagok listájára vonatkozó javaslat kérdésében. Elfogadtak egy 33 anyagból, illetve anyagcsoportból álló listát, amelyet "különösen veszélyes anyagok", "megvizsgálandó veszélyes anyagok" és "nem különösen veszélyes anyagok" alcsoportokra osztottak, és a Víz Keretirányelv X. Mellékletébe felvettek. Leginkább a "különösen veszélyes anyagok" csoportja (pl. higany és higanyvegyületek, stb.) figyelemre méltó. A Víz Keretirányelv 16. cikkének 6. bekezdése szerint a Bizottságnak a lista elfogadásától számítva 12 hónap áll rendelkezésére, hogy javaslatot készítsen a listában érintett anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszűntetésére, vagy fokozatos csökkentésére, valamint az ehhez kapcsolódó ütemterv elkészítésére.

Jelentési kötelezettségek

Az elkészült jelentések az "Országjelentések" menüpont alatt találhatók meg.

A társadalom tájékoztatása és bevonása a VKI végrehajtásába

A Keretirányelv 14. cikke a tagállamoktól megköveteli minden érdekelt aktív bevonását a Víz Keretirányelv által előírt tervezési folyamatba és az intézkedések végrehajtásába. Ehhez elengedhetetlen az intézkedési tervek összeállítására vonatkozó ütemtervek és munkaprogramok, a legfontosabb vízgazdálkodási problémák összefoglalásának, illetve a vízgyűjtő-gazdálkodási tervjavaslat időben történő közzététele. Amennyiben igény van rá, háttér-információkat is közzé kell tenni.

A társadalom aktív bevonása elősegíti a tervezők és a társadalom közti bizalom kiépítését, és ezt a vizekkel kapcsolatos tervezett intézkedések során intenzíven fel kell használni.

Oktatás

A VKI tanulmányozását, a magyar nyelvű szakkifejezések megértését valamint az angol és német nyelvű kifejezések megtanulását is segíthetik az oktatási célra készült következő anyagok (lásd Letöltések menüpont):

Kutatások

A Víz Keretirányelv több előírásának pontosításához kutatási munkákra van szükség. E feladatok sora, a Víz Keretirányelv végrehajtásának első feladataira koncentrálva, a vizek tipizálásával kezdődik és az emberi tevékenységekből származó jelentős terhelésekre vonatkozó definiálási kérdések, illetve gazdasági elemzésekre vonatkozó kérdésekhez szükséges ökológiai kritériumok értékelésével és rögzítésével folytatódik.

EU szinten útmutatók készültek a Víz Keretirányelv végrehajtásához, amelyek magyar nyelvű összefoglalói is elkészültek. Az EU szintű kutatások mellett számos témakörben Magyarországon is folynak a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő és a nemzeti végrehajtást segítő kutatások a Víz Keretirányelv végrehajtásával kapcsolatban.

A VKI eredményes végrehajtásához sok kutatás-fejlesztési feladatot kell megoldani, ezért az EU kutatási keretprogramjai számos olyan kutatási hálózatot, illetve nagy projektet támogatnak, amelyek a VKI végrehajtását segítik. A VKI-nek a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodásban betöltött fontos szerepét jelzi az, hogy a támogatott projektek és hálózatok között több olyan is van, amely kifejezetten vagy részben a VKI nemzetközi vízgyűjtő-gazdálkodási vonatkozásaival foglalkozik.

A költségeket fedező vízárak

A Víz Keretirányelv előírja, hogy

A tagállamok a végrehajtás során szociális, földrajzi és gazdasági hatásokat és környezeti szempontokat is figyelembe vehetnek. A költségeket fedező vízárak követelményének végrehajtását 2010-ig teljes mértékben meg kell valósítani. Magyarországnak már számos területen sikerült elérnie, hogy a vízárak jelentős mértékben fedezzék a költségeket.

Fontosabb szakmai kérdések

Az első négy évben végrehajtandó feladatok közé tartozik a felszíni és felszín alatti vizek állapotfelvétele a vízgyűjtőkön. Jó példák az egymáshoz kapcsolódó és az eljárást konkretizáló szakmai kérdésfeltevésekre a felszíni vizekre érvényes referencia-feltételek megállapítása és egységesítése, illetve a "jelentős" kifejezés pontszerű, diffúz és egyéb forrásokból származó terhelésekre vonatkozó értelmezése. A felszín alatti vizekkel kapcsolatban a felszín alatti víztestek kijelölésére és a fedőrétegek jellemzésére vonatkozó kérdések tűnnek a leglényegesebbnek.

A Víz Keretirányelv 17. cikke szerint további kritériumokat kell megállapítani a jó kémiai állapotra és a jelentős terhelési trendek kiértékelésére vonatkozóan. Ehhez a felszín alatti vizek szennyezésektől való védelmével kapcsolatos új irányelv javaslatot dolgoztak ki. Az új Felszín Alatti Víz Irányelv célja a felszín alatti vizek szennyezésének korlátozására, illetve megakadályozására vonatkozó speciális intézkedések meghatározása. Ide tartoznak a jó kémiai állapot megítélésével, a jelentős és tartósan növekvő, a felszín alatti vizek szennyezőanyag koncentrációjában érzékelhető trendek kiértékelésével és a trendek visszafordulása kiindulópontjának meghatározásával kapcsolatos kritériumok.

Az Irányelvjavaslat meghatározza a nitráthoz (50 mg/l) és a peszticidekhez (0,1žg/l) kapcsolódó minőségi normákat. A tagállamoknak emellett küszöbértékeket kell meghatározniuk azokra a szennyezőanyagokra, illetve paraméterekre, amelyek a Víz Keretirányelv szerinti állapotfelvétel alapján a felszín alatti víztesteket veszélyeztetetik. Az értékeket nemzeti szinten, vízgyűjtő szinten, illetve az egyes felszín alatti víztestek szintjén is meg lehet határozni. Az értékek meghatározásának egységes módszerére még nem született javaslat. Az értékeket a veszélyeztetettség kiterjedése és mértéke, illetve a szennyezőanyagok tulajdonságai alapján kell egységesíteni. Ehhez kapcsolódva meg kell vizsgálni, hogy a felszíni vizekkel kapcsolatos környezeti célkitűzéseket veszélyeztetik-e, illetve, hogy a felszín alatti víztestek kémiai és ökológiai minőségének jelentős romlása, illetve a szárazföldi ökoszisztémák jelentős károsodása bekövetkezhet-e.

A trendek kiértékelése esetében a vizsgálatok időtartama a vizsgálatok gyakoriságával összefüggésben kerül meghatározásra. Előírták - a trendvisszafordítást figyelembe véve - az elvégzendő mérések (mért értékek) legalacsonyabb számát és az idősorok legrövidebb időtartamát. Az ajánlások szerint a növekvő trendeket a minőségi szabványok 75%-os értékétől, illetve a küszöbértéktől kell visszafordítani. Egy trend akkor tekinthető visszafordítottnak, ha a trendvonal (növekedés) alakulása negatív.

Az EU Bizottság új Felszín Alatti Vizek Irányelvre vonatkozó javaslatát alapvetően örömmel fogadták, mégis számos vitára adott okot. A javaslat rendezett és átlátható formában próbált megfelelni a Víz Keretirányelv 17. cikkében megfogalmazott feladatnak, ez azonban csak akkor sikerülhet, ha az előírásokat annyira konkretizálják, hogy azok biztosítják a felszín alatti vizek fenntartható védelmét, illetve hatékonyan megakadályozzák a felszín alatti vizek minőségromlását, mindezekkel elősegítve a felszín alatti vizek jó állapotának 2015-re történő elérését.

A VKI által előírt feladatok és végrehajtásuk

A Keretirányelvben szereplő határidők Felszíni vizek Felszín alatti vizek Térinformatika A Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv A társadalom bevonása a VKI végrehajtásába

A Víz Keretirányelvben szereplő határidők

A határidőket érintő általános megfogalmazások a Víz Keretirányelvben

Preambulum

(29) Az irányelvben rögzített célkitűzések elérése és az intézkedési programok kialakítása során a tagállamok szakaszolhatják az intézkedési program végrehajtását a teljesítés költségeinek elosztása érdekében.

(30) Ennek az irányelvnek a teljes és következetes teljesítése érdekében a határidők bármilyen meghosszabbítása csak elfogadható, egyértelmű és világos indokok alapján lehetséges, amelyeket a tagállamoknak igazolniuk kell a vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben.

(48) A Bizottságnak évente korszerűsített tervet kell közreadnia azokról az új kezdeményezésekről, amelyeket a víz szektor számára javasolni szándékozik.

(51) Ennek az irányelvnek az alkalmazásával a vizek védelmének olyan szintjét kell elérni, amely a korábbi szabályozások alapján elérhetővel legalább egyenértékű. Ezért a korábbi szabályozások hatályon kívül fognak kerülni akkor, amikor ennek az irányelvnek a vonatkozó rendelkezéseit teljes mértékben bevezetik.

(52) Ennek az irányelvnek a rendelkezései átveszik a veszélyes anyagok által okozott szennyeződések szabályozásának a 76/464/EGK irányelvben meghatározott kereteit. A 76/464/EGK irányelvet ezért hatályon kívül fogják helyezni akkor, amikor a jelen irányelvnek a vonatkozó rendelkezéseit teljes mértékben bevezetik.

2. cikk Fogalom-meghatározások

27. "Rendelkezésre álló felszín alatti vízkészlet" a felszín alatti víztest utánpótlódásának hosszú időszakra megállapított éves átlagos mértékét jelenti, csökkentve a vele kapcsolatban levő felszíni vizek 4. cikkben részletezett ökológiai minőségére vonatkozó célkitűzések eléréséhez szükséges hosszú időszakra megállapított éves átlagos vízhozammal, hogy elkerülhető legyen az ilyen vizek ökológiai állapotának bármilyen jelentős romlása, továbbá csökkentve azzal a vízmennyiséggel, amellyel elkerülhető a felszín alatti vizektől függő szárazföldi ökoszisztémák bármely jelentős károsodása.

40. "Kibocsátási határérték" a kibocsátásnak a bizonyos paraméterekkel, koncentrációval és/vagy kibocsátási szinttel kifejezett azon tömegét jelenti, amely egyáltalán nem, vagy meghatározott időszakban nem léphető túl. Kibocsátási határértékek megállapíthatók az anyagok bizonyos csoportjaira, családjaira vagy kategóriáira is, különösen pedig azokra, amelyeket a 16. cikk határoz meg.

Az Európai Bizottságnak a Víz Keretirányelvben kijelölt feladatai

12. cikk A tagállamok szintjén nem megoldható problémák
2. A Bizottság hat hónapon belül válaszol a tagállamoktól kapott bármely tájékoztatásra vagy javaslatra.

16. cikk Stratégiák a víz szennyezése ellen
4. A Bizottság ezen irányelv hatálybalépését követően legkésőbb négy évvel, azt követően pedig négyévente felülvizsgálja az elsőbbségi anyagok listáját, és amennyiben szükséges, javaslatokat terjeszt elő annak módosítására.

16. cikk Stratégiák a víz szennyezése ellen
6. Az elsőbbségi anyagokkal kapcsolatban a Bizottság szabályozási javaslatokat terjeszt elő
- az érintett anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek fokozatos csökkentésére, különösen pedig
- a 3. bekezdés szerint meghatározott anyagok bevezetéseinek, kibocsátásainak és veszteségeinek megszüntetésére vagy fokozatos kiiktatására a megfelelő ütemtervvel együtt. A véghatáridő - összhangban ennek a cikknek a rendelkezéseivel - nem haladhatja meg a 20 évet attól az időponttól számítva, amikor az Európai Parlament és a Tanács elfogadta ezeket a javaslatokat.

16. cikk Stratégiák a víz szennyezése ellen
8. Azt követően, hogy az érintett anyagot felvették az elsőbbségi anyagok listájára, a Bizottság két éven belül a 6. és 7. bekezdés előírásainak megfelelő, de legalább a pontszerű szennyezőforrásokból származó kibocsátás szabályozására és a környezetminőségi szintekre vonatkozóan javaslatokat terjeszt elő. Ha ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően hat évvel sincs közösségi szintű megegyezés az elsőbbségi anyagok első listájára felveendő anyagokra nézve, akkor a tagállamok határozzák meg ezen anyagok környezetminőségi határértékeit minden olyan felszíni vízre, amelyre ezeknek az anyagoknak a bevezetései hatással vannak, és kialakítják az ilyen anyagok legfontosabb bevezetéseinek szabályozását - egyebek között - a csökkentés valamennyi lehetséges módszerének figyelembe vételével. Az elsőbbségi listára később felvett anyagok esetében - közösségi szintű megegyezés hiányában - a tagállamok ezeket az intézkedéseket a listára kerülést követő öt éven belül megteszik.

16. cikk Stratégiák a víz szennyezése ellen
10. A Bizottság a 6. és 7. bekezdések szerint megteendő javaslatainak kidolgozása során felülvizsgálja a IX. mellékletben felsorolt minden irányelvet is. A 8. bekezdésben foglalt határidőig javasolja a IX. mellékletben foglalt szabályozások felülvizsgálatát az elsőbbségi anyagok prioritási listájára felvett minden anyagra, és javaslatot tesz a megfelelő intézkedésekre, beleértve a IX. melléklet szerinti szabályozások esetleges megszüntetését minden más anyagra nézve.
A IX. mellékletben foglalt valamennyi szabályozást, amelyre felülvizsgálatot javasolnak, megszünteti a felülvizsgálatok eredményeinek hatálybalépésével egyidejűleg.

17. cikk Stratégiák a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzéséhez és szabályozásához
1. Az Európai Parlament és a Tanács speciális intézkedéseket vezet be a felszín alatti vizek szennyeződésének megelőzésére és szabályozására. Ezeknek az intézkedések a célja a 4. cikk (1) bekezdésének (b) pontja szerinti jó kémiai állapot elérése. Az intézkedéseket a Bizottság ezen irányelv hatálybalépését követő két éven belül tett javaslata alapján fogadják el a Szerződésben foglalt eljárás szerint.

18. cikk A Bizottság jelentése
1. Ezen irányelv teljesítéséről a Bizottság jelentést ad közre legkésőbb 12 évvel az irányelv hatálybalépését követően, majd azután hatévente, és azt beterjeszti az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

18. cikk A Bizottság jelentése
3. A Bizottság a teljesítésben tett előrehaladásról egy olyan jelentést is közread, amely a tagállamok által a 15. cikk (2) bekezdése szerint benyújtott összefoglaló jelentéseken alapul, és azt - legkésőbb két évvel az 5. és 8. cikkben hivatkozott időpontokat követően - beterjeszti az Európai Parlamenthez és a tagállamokhoz.

18. cikk A Bizottság jelentése
4. A Bizottság az 1. bekezdés szerinti minden egyes jelentés nyilvánosságra hozását követő három éven belül egy közbenső jelentést ad közre, amely a tagállamoknak a 15. cikk (3) bekezdésében említett közbenső jelentései alapján bemutatja a teljesítésben tett előrehaladást. Ezt a közbenső jelentést beterjeszti az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz.

19. cikk Tervek a Közösség jövőbeni intézkedéseire
1. A Bizottság a 21. cikkben hivatkozott szabályozó bizottság részére évente egyszer - tájékoztatás céljából - előterjeszti a közeljövőre tervezett, a vízgazdálkodási jogalkotásra hatást gyakorló intézkedések figyelem felkeltő tervét, beleértve a 16. cikk szerint kialakított javaslatokból, szabályozási intézkedésekből és stratégiákból származó intézkedéseket is. A Bizottság az első ilyen előterjesztést legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő két éven belül elkészíti.

19. cikk Tervek a Közösség jövőbeni intézkedéseire
2. A Bizottság legkésőbb 19 évvel a hatálybalépést követően felülvizsgálja ezt az irányelvet, és javaslatot tesz a szükséges módosításokra.

21. cikk A szabályozó bizottság
2. Erre a cikkre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5. és 7. cikkeit alkalmazzák, a határozat 8. cikke rendelkezéseinek figyelembe vételével.
Az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (6) bekezdésében foglalt időszakot három hónapban állapítják meg.

24. cikk Végrehajtás
1. A tagállamok legkésőbb 2003. december 22.-ig hatályba helyezik azokat a törvényeket, rendeleteket és egyéb végrehajtási rendelkezéseket, amelyek megfelelnek ezen irányelv követelményeinek. A Bizottságot mindezekről haladéktalanul tájékoztatják.
Amikor a tagállamok elfogadják az előbbi jogszabályaikat, hivatkoznak erre az irányelvre, vagy a hivatalos közzétételkor utalnak rá. A hivatkozás módját a tagállamok választják ki.
2. A tagállamok átadják a Bizottság részére a nemzeti joganyag fő elemeinek azon szövegrészeit, amelyeket ezen irányelv által szabályozott témakörökben fogadnak el. A Bizottság a többi tagállamot értesíti erről.

A Tagállamoknak a Víz Keretirányelvben kijelölt feladatai

3. cikk Az igazgatási intézkedések összehangolása a vízgyűjtő kerületekben

7.   A tagállamok a 24. cikkben említett időpontig kijelölik az illetékes hatóságot.

 

3. cikk Az igazgatási intézkedések összehangolása a vízgyűjtő kerületekben

8.   A tagállamok legkésőbb a 24. cikkben említett időpontot követő hat hónapon belül a Bizottság rendelkezésére bocsátják illetékes hatóságaik, továbbá minden olyan nemzetközi testület illetékes hatóságainak listáját, amelyekben részt vesznek. Valamennyi illetékes hatóságról megadják az I. mellékletben foglalt információkat.

 

3. cikk Az igazgatási intézkedések összehangolása a vízgyűjtő kerületekben

9.   A tagállamok a változás hatálybalépését követő három hónapon belül tájékoztatják a Bizottságot a 8. bekezdés szerint megadott információban bekövetkezett bármilyen változásról.

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

(a)  a  f e l s z í n i  v i z e k r e  n é z v e

 (ii)      a tagállamok megvédik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet - a mesterséges és erősen módosított víztestekre vonatkozó (iii) bekezdésben foglaltak alkalmazásától függően - azzal a céllal, hogy legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a felszíni vizek jó állapotát, összhangban az V. melléklet előírásaival, a 4. bekezdés szerint meghatározott határidő módosításoktól függően;

(iii)      a tagállamok megvédik, és javítják az összes mesterséges és erősen módosított víztestet azért, hogy legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a jó ökológiai potenciált és a felszíni víz jó kémiai állapotát, összhangban az V. melléklet előírásaival, a 4. bekezdés szerint meghatározott határidő módosításoktól függően;

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

(b)  a  f e l s z í n  a l a t t i  v i z e k r e  n é z v e

 (ii)     a tagállamok védik, javítják, és helyreállítják a felszín alatti víztesteket, biztosítják az egyensúlyt a felszín alatti víz kitermelése és utánpótlódása között, azzal a céllal, hogy legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a felszín alatti vizek jó állapotát, összhangban az V. melléklet előírásaival, a 4. bekezdés szerint meghatározott határidő módosításoktól függően;

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

(c)  a  v é d e t t  t e r ü l e t e k r e  n é z v e

      A tagállamok legkésőbb jelen irányelv hatályba lépését követő 15 éven belül minden előírást és célkitűzést teljesítenek, hacsak azok az európai közösségi jogforrások másként nem rendelkeznek, amelyek szerint az egyes védett területeket kialakították.

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

3.          A víztestek mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítását és annak okait külön ismertetik a 13. cikkben előírt és hatévente felülvizsgálandó vízgyűjtő gazdálkodási tervben.

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

4.   Az 1. bekezdésben megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekkel kapcsolatos célkitűzések fokozatos elérése érdekében, feltéve, hogy az érintett víztest állapotában nem következik be további romlás, és az összes alábbi feltétel teljesül:

(a)        A tagállamok megállapítják, hogy a víztestek állapotának szükségesnek tartott javulása az 1. bekezdésben meghatározott határidőkre az alábbi okok legalább egyike miatt ésszerű módon nem érhető el:

(i)      a műszaki megvalósíthatóság miatt a javulás szükséges mértéke csak a határidőt meghaladó időszakokban érhető el;

(ii)     a javulások határidőn belüli elérése aránytalanul költséges lenne;

(iii)    a természeti viszonyok nem teszik lehetővé a víztest állapotának feljavítását az adott határidőre.

(b)       A határidő meghosszabbítását és annak okait külön kiemelik, és megmagyarázzák a 13. cikk szerint előírt vízgyűjtő gazdálkodási tervben.

(c)  A halasztásokat legfeljebb a vízgyűjtő gazdálkodási terv két további korszerűsítésére korlátozzák, kivéve azokat az eseteket, amikor olyanok a természeti viszonyok, hogy a célkitűzéseket nem lehet elérni ezen az időtartamon belül.

(d) A kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározását és azok okait részletesen ismertetik a 13. cikkben előírt vízgyűjtő gazdálkodási tervben, és ezeket a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják.

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

6.   A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti ennek az irányelvnek a megszegését, ha az kivételes vagy ésszerűen előre nem látható természetes ok vagy vis major  - különösen a szélsőséges árvizek és a hosszú aszályos időszakok - következménye, vagy ha ésszerűen előre nem látható balesetekből következik, továbbá, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(c)  az intézkedési program tartalmazza a kivételes körülmények között teendő intézkedéseket, s ezen előirányzott intézkedések nem veszélyeztetik a víztest minőségének helyreállását a körülmények rendeződését követően;

(d) évente számba veszik a kivételes vagy az ésszerűen előre nem látható körülmények hatásait, és - a 4. bekezdés (a) pontjában kifejtett okok alapján - minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy a víztest állapota a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül visszaálljon az említett körülmények hatása előtti állapotra, és

 

4. cikk Környezeti célkitűzések

7.   A tagállamok nem szegik meg ezt az irányelvet, ha

b)   a változtatások vagy módosítások okait a 13. cikkben előírt vízgyűjtő gazdálkodási terv részletesen tartalmazza és a célkitűzéseket hatévente felülvizsgálják;

 

5. cikk A vízgyűjtő kerület jellemzői, az emberi tevékenység környezeti hatásainak felülvizsgálata és a víz használatának gazdasági elemzése

1.   Minden tagállam gondoskodik minden vízgyűjtő kerületére vagy a nemzetközi vízgyűjtő kerületeknek a saját területükre eső hányadára vonatkozóan

-      a vízgyűjtő kerületek jellemzőinek elemzéséről,

-      az emberi tevékenységnek a felszíni és felszín alatti vizek állapotára gyakorolt hatásának felülvizsgálatáról, és

-      a víz használatának gazdasági elemzéséről

-      a II. és III. mellékletben meghatározott módon, továbbá arról, hogy ezen elemzéseket legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő négy éven belül elvégezzék.

 

5. cikk A vízgyűjtő kerület jellemzői, az emberi tevékenység környezeti hatásainak felülvizsgálata és a víz használatának gazdasági elemzése

2.          Az 1. bekezdésben említett elemzéseket és vizsgálatokat felülvizsgálják, és szükség esetén legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 13 éven belül, azt követően pedig hatévente korszerűsítik.

 

6. cikk A védett területek nyilvántartása

1.          A tagállamok gondoskodnak olyan nyilvántartás vagy nyilvántartások kialakításáról, amelyek vízgyűjtő kerületenként tartalmaznak minden olyan területet, amelyet a közösségi jogszabályok szerint különleges védelmet igénylő területként jelöltek ki a felszíni és felszín alatti vizek védelme érdekében, vagy a közvetlenül a víztől függő élőhelyek és fajok megőrzése céljából. A tagállamok biztosítják, hogy a nyilvántartás ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően legkésőbb négy éven belül elkészüljön.

 

6. cikk A védett területek nyilvántartása

3.          A védett területek nyilvántartását vagy nyilvántartásait minden vízgyűjtő kerület esetében folyamatosan felülvizsgálják, és naprakész állapotban tartják.

 

8. cikk A felszíni vizek állapotának, a felszín alatti vizek állapotának és a védett területeknek a monitoringja

2.   A monitoring programok legkésőbb hat évvel ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően működőképesek lesznek, kivéve, ha a vonatkozó európai közösségi joganyag másként rendelkezik. A monitoring program összhangban lesz az V. melléklet követelményeivel.

 

9. cikk A vízi szolgáltatások költségeinek visszatérülése

1. pont

A tagállamok 2010-re biztosítják

-      hogy a vízzel kapcsolatos árpolitika a készletek hatékony használatára ösztönözze a vízhasználókat, és ezen keresztül járuljon hozzá ezen irányelv környezeti célkitűzéseinek  teljesüléséhez,

-      a különböző vízhasználatok megfelelő hozzájárulását a vízi szolgáltatások költségeinek megtérítéséhez, legalább ipari, mezőgazdasági és háztartási bontásban, a III. melléklet szerint végzett gazdasági elemzés alapján, és figyelembe véve a szennyező fizet elvet.

A tagállamok ennek során tekintettel lehetnek a költség visszatérítés társadalmi, környezeti és gazdasági hatásaira, továbbá az érintett régió vagy régiók földrajzi és éghajlati jellemzőire.

 

10. cikk Kombinált módszer a pontszerű és a diffúz szennyezőforrásokhoz

2.          A tagállamok biztosítják a következők kidolgozását és/vagy megvalósítását:

(a)  a kibocsátásoknak a legjobb rendelkezésre álló technikán alapuló szabályozását, vagy

(b) a megfelelő kibocsátási határértékeket, vagy

(c)  diffúz hatások esetében a szabályozásokat, amelyekbe – amennyiben alkalmazhatók – a legjobb környezeti gyakorlatokat is bele kell érteni,

amelyeket a következő dokumentumok tartalmaznak:

-      a Tanács 1996. szeptember 24-i 96/61/EK irányelve a szennyezés integrált megelőzéséről és szabályozásáról[1],

-      a Tanács 1991. május 21-i 91/271/EGK irányelve a városi szennyvizek kezeléséről[2],

-      a Tanács 1991. december 12-i 91/676/EGK irányelve a vizeknek a mezőgazdasági szennyezőforrásokból származó nitrát által okozott szennyezés elleni védelméről[3],

-      azok az irányelvek, amelyek a 16. cikk végrehajtásához kapcsolódnak,

-      a IX. mellékletben felsorolt irányelvek,

-      bármely más, vonatkozó közösségi joganyag.

A fentieket legkésőbb 12 évvel ezen irányelv hatályba lépését követően be kell vezetni, kivéve azokat az eseteket, amikor a vonatkozó joganyag másként rendelkezik.

 

11. cikk Az intézkedési program

3. pont

(f)  szabályozások, ide értve a felszín alatti víztestek mesterséges utánpótlásának vagy dúsításának előzetes engedélyezése iránti követelményt. Az erre felhasznált víz származhat bármely felszíni vagy felszín alatti vízből, feltéve, hogy az adott készlet használata nem veszélyezteti sem a készletet biztosító, sem az utánpótlásban vagy dúsításban részesülő felszín alatti víztestre megállapított környezeti célkitűzések elérését. Ezeket a szabályozásokat rendszeresen felülvizsgálják, és ha szükséges, korszerűsítik;

(g) a potenciális pontszerű szennyezőforrások esetében az olyan, megelőzést szolgáló szabályozás iránti követelmény, mint például a szennyezőanyagok vízbe történő bevezetésének megtiltása, vagy az érintett szennyezőanyagok kibocsátási szabályait meghatározó, általánosan kötelező szabályokon alapuló előzetes hozzájárulás vagy nyilvántartásba vétel, ide értve a 10. és 16. cikkek szerinti szabályozásokat is. Ezeket a szabályozásokat rendszeresen felülvizsgálják, és ha szükséges, korszerűsítik;

(h)  a potenciális nem-pontszerű szennyezőforrások esetében a szennyezőanyag vízbejutását megelőző vagy szabályozó intézkedések. A szabályozások formája lehet az olyan, megelőzést szolgáló rendelkezés előírása, mint például a szennyezőanyagok vízbe juttatásának megtiltása, vagy az általánosan kötelező érvényű szabályokon nyugvó előzetes hozzájárulás vagy nyilvántartásba vétel olyankor, amikor a közösségi joganyag nem tartalmaz más módon ilyen követelményt. Ezeket a szabályozásokat rendszeresen felülvizsgálják, és ha szükséges, korszerűsítik;

(i)   a vizeknek az 5. cikk és a II. melléklet szerinti állapotát érő bármely egyéb jelentős kedvezőtlen hatás esetén főként azok az intézkedések, amelyek biztosítják, hogy a víztestek hidrológiai-morfológiai viszonyai összhangban legyenek a kívánt ökológiai állapot vagy - a mesterséges vagy erősen módosított víztestek esetén - a jó ökológiai potenciál elérésével. Az ilyen célú szabályozások formája lehet az általánosan kötelező érvényű szabályokon nyugvó előzetes hozzájárulás vagy nyilvántartásba vétel olyankor, amikor a közösségi joganyag nem tartalmaz más módon ilyen követelményt. Ezeket a szabályozásokat rendszeresen felülvizsgálják, és ha szükséges, korszerűsítik;

(j)   a szennyezőanyagok felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetésének tilalma a következő rendelkezések fenntartása mellett:

A tagállamok engedélyezhetik a geotermikus célokra használt víz visszasajtolását ugyanabba a víztartóba, ahonnan kivették.

A feltételek megadásával engedélyezhetik a következőket is:

-      a szénhidrogének feltárásához és kitermeléséhez, valamint a bányászathoz szükséges tevékenységekből származó anyagokat tartalmazó víz visszasajtolását azokba a földtani közegekbe, ahonnan a szénhidrogéneket vagy más anyagokat kitermelték, vagy a természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan földtani közegekbe. A visszasajtolt víz nem tartalmazhat más anyagokat, mint amelyek a fent említett műveletekből származnak,

-      a bányákból, a kőfejtőkből vagy a mérnöki létesítmények építésével vagy fenntartásával kapcsolatosan kiszivattyúzott víz visszasajtolását,

-      a természetes gáz vagy a cseppfolyósított földgáz (LPG) besajtolását tárolási céllal természeti okokból más célra tartósan alkalmatlan földtani közegekbe,

-      a természetes gáz vagy a cseppfolyósított földgáz (LPG) besajtolását tárolási céllal más földtani közegbe olyan térségekben, ahol kiemelkedően fontos a gázellátás biztonsága, és ahol olyan a visszasajtolás, hogy a felszín alatti víz minőségromlásának minden jelenlegi vagy jövőbeni veszélye megelőzhető,

-      a talajon vagy a talajban végzett építési és mérnöki munkákat vagy hasonló tevékenységeket, amelyek közvetlen kapcsolatba kerülnek a felszín alatti vízzel. Ezekkel a célokkal kapcsolatban a tagállamok az ilyen tevékenységeket engedélyezettnek tekinthetik, feltéve, hogy a tagállam e tevékenységeket a rájuk kialakított általánosan kötelező érvényű szabályozásaival összhangban végzi,

-      kis mennyiségű anyag bevezetését tudományos céllal a víztestek jellemzése, védelme vagy helyreállítása érdekében, az adott célra szolgáló, szigorúan szükséges mennyiség mértékéig,

feltéve, hogy az ilyen bevezetések nem veszélyeztetik az adott felszín alatti víztestre meghatározott környezeti célkitűzések elérését;

 

11.cikk Az intézkedési program

7.          Az intézkedési programokat legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő kilenc éven belül kidolgozzák és a hatálybalépést követő 12 éven belül az összes intézkedés érvénybe lép.

 

11.cikk Az intézkedési program

8.          Az intézkedési programokat felülvizsgálják és szükség esetén korszerűsítik, legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követő 15 éven belül, azt követően pedig hatévente. Bármely új vagy felülvizsgált intézkedést, amely a korszerűsített program része, érvényre juttatnak a megállapítását követő három éven belül.

 

13. cikk A vízgyűjtő gazdálkodási tervek

6.          A vízgyűjtő gazdálkodási terveket legkésőbb ezen irányelv hatálybalépését követően kilenc évvel közzéteszik.

 

13. cikk A vízgyűjtő gazdálkodási tervek

7.          A vízgyűjtő gazdálkodási terveket legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követően 15 évvel, majd ez után hatévente felülvizsgálják és korszerűsítik.

 

14. cikk A társadalom tájékoztatása és konzultációk

1.          A tagállamok segítik az összes érdekelt fél bevonását ezen irányelv teljesítésébe, különösen a vízgyűjtő gazdálkodási tervek elkészítésébe, felülvizsgálatába és korszerűsítésébe. A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden vízgyűjtő kerület esetében a társadalom számára – ide értve a vízhasználókat is – elérthetők és véleményezhetők legyenek a következők:

(a)  a terv kidolgozásának ütemterve és munkaprogramja, beleértve a tervezett konzultációs intézkedésekről szóló közleményt is, legalább három évvel annak az időszaknak a kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik;

(b) a vízgyűjtőre vonatkozóan feltárt jelentős vízgazdálkodási problémák közbenső felülvizsgálata, legalább két évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik;

(c)  a vízgyűjtő gazdálkodási terv kézirata, legalább egy évvel azon időszak kezdete előtt, amelyre a terv vonatkozik.

Igény esetén hozzáférhetők azok a háttérdokumentumok és információk, amelyeket a vízgyűjtő gazdálkodási terv kéziratának kidolgozásakor felhasználtak.

 

14. cikk A társadalom tájékoztatása és konzultációk

2.          A tagállamok a társadalom aktív részvétele és a konzultációk érdekében legalább hat hónap időtartamot biztosítanak a fenti dokumentumok írásban történő észrevételezésére.

 

15. cikk Jelentés

1.          A tagállamok a vízgyűjtő gazdálkodási terveknek és azok minden későbbi korszerűsítésének másolatát a közzétételt követő három hónapon belül megküldik a Bizottságnak és valamennyi érintett tagállamnak:

(a)  az olyan vízgyűjtő kerületek esetében, melyek teljes egészükben a tagállam területén vannak, a nemzeti területre vonatkozó és a 13. cikk szerint publikált valamennyi vízgyűjtő gazdálkodási tervet;

(b) nemzetközi vízgyűjtő kerületek esetében a vízgyűjtő gazdálkodási terveknek legalább azt a részét, amely a tagállam területére vonatkozik.

 

15. cikk Jelentés

2.          A tagállamok

-      az 5. cikk szerint megkövetelt elemzésekről és

-      a 8. cikk szerint megtervezett monitoring-programokról,

amelyeket az első vízgyűjtő gazdálkodási terv céljára készítettek, összefoglaló jelentést terjesztenek be az elkészültüket követő három hónapon belül.

 

15. cikk Jelentés

3.          A tagállamok minden egyes, a 13. cikkben előírt vízgyűjtő gazdálkodási tervnek és azok korszerűsített változatainak közzétételét követő három éven belül közbenső jelentést terjesztenek be a tervezett intézkedési program teljesítésében elért előrehaladásról.

 

17. cikk Stratégiák a felszín alatti vizek szennyezésének megelőzéséhez és szabályozásához

4.          A 2. bekezdésben említett kritériumok közösségi szintű elfogadásának hiányában a tagállamok állapítják meg a megfelelő kritériumokat, legkésőbb öt évvel ezen irányelv hatálybalépését követően.

 

22. cikk Hatályon kívül helyezések és átmeneti rendelkezések

1.         Ezen irányelv hatálybalépését követően hét évvel hatályát veszti:

-      az 1975. június 16-i 75/440/EGK irányelv a tagállamokban[4] az ivóvíz kitermelésére szánt felszíni vizek minőségi követelményeiről,

-      az 1977. december 12-i 77/795/EGK tanácsi határozat a felszíni édesvizek minőségére vonatkozó információ csere közös eljárásának megállapításáról[5],

-      az 1979.október 9-i 79/869/EGK tanácsi irányelv a tagállamokban ivóvíz céljára szánt felszíni vizek mintavételezésének módszereiről és gyakoriságáról, továbbá azok elemzéséről[6].

 

22. cikk Hatályon kívül helyezések és átmeneti rendelkezések

2.         Ezen irányelv hatálybalépését követően 13 évvel hatályát veszti:

-      az 1978. július 18-i 78/659/EGK tanácsi irányelv a halak életkörülményeinek biztosítása érdekében védelmet vagy javítást igénylő édesvizek minőségéről[7],

-      az 1979.október 30.-i 79/923/EGK tanácsi irányelv a kagylótenyésztésre szolgáló vizek  minőségi követelményeiről[8],

-      az 1979. december 17-i, 80/68/EGK tanácsi irányelv a felszín alatti vizeknek az egyes veszélyes anyagok által okozott szennyezéssel szembeni védelméről,

-      a 76/464/EGK tanácsi irányelv a 6. cikk kivételével, amely ezen irányelv hatálybalépésével egyidejűleg veszti hatályát.

 

24. cikk Végrehajtás

1.          A tagállamok legkésőbb 2003. december 22-ig hatályba helyezik azokat a törvényeket, rendeleteket és egyéb végrehajtási rendelkezéseket, amelyek megfelelnek ezen irányelv követelményeinek. A Bizottságot mindezekről haladéktalanul tájékoztatják.

      Amikor a tagállamok elfogadják az előbbi jogszabályaikat, hivatkoznak erre az irányelvre, vagy a hivatalos közzétételkor utalnak rá. A hivatkozás módját a tagállamok választják ki.

2.          A tagállamok átadják a Bizottság részére a nemzeti joganyag fő elemeinek azon szövegrészeit, amelyeket ezen irányelv által szabályozott témakörökben fogadnak el. A Bizottság a többi tagállamot értesíti erről.

 

25. cikk Hatálybalépés

Ez az irányelv az Európai Közösségek Hivatalos Lapjában történő közzététele napján lép hatályba.

 



[1]               HL L 257. szám, 1996.10.10., 26. o.

[2]               HL L 135. szám, 1991.05.30., 40. o. Irányelv, ahogyan módosítja a 98/15/EK Bizottsági irányelv (HL L 67. szám, 1998.03.07., 29. o.)

[3]               HL L 375. szám, 1991.12.31., 1. o.

[4]       HL L 194. szám, 1975.07.25., 26. o. Irányelv, ahogyan utoljára módosította a 91/692/EGK irányelv.

[5]       HL L 334. szám, 1977.12.24., 29. o. Határozat, ahogyan utoljára az 1994. évi csatlakozási okmány módosította.

[6]       HL L 271. szám, 1979.10.29., 44. o. Irányelv, ahogyan utoljára az 1994. évi csatlakozási okmány módosította.

[7]       HL L 222. szám, 1978.08.14., 1. o. Irányelv, ahogyan utoljára az 1994. évi csatlakozási okmány módosította.

[8]       HL L 281. szám, 1979.11.10., 47. o. Irányelv, módosította a 91/692/EGK irányelv.


Az EU irányelveknek megfelelő magyar jogszabályokban előírt határidők

A vizek jó állapotát 2015-ig kell elérni az ehhez szükséges intézkedési programok végrehajtásával. Egyes intézkedéseket ennél előbb kell végrehajtani akkor, ha a Keretirányelvben hivatkozott irányelvek az intézkedések megtételére korábbi időpontokat határoznak meg (pl. Települési Szennyvizek Irányelv, Nitrát Irányelv, stb.).

A Keretirányelvben és a benne hivatkozott irányelvekben megadott határidőket csak elfogadható, egyértelmű és világos indokok alapján lehet túllépni, és csak akkor, ha azokat a vízgyűjtő gazdálkodási tervek elfogadható módon igazolják.
Ha a "vizek jó állapotát" lehetetlen, vagy csak ésszerűtlenül költséges módon lehet elérni, akkor el lehet tekinteni a jó állapot elérésétől. Ilyenkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vizek állapota ne romoljon tovább.

A vizek állapota már 2015 előtt jóval korábban javulni fog, mert a VKI és a benne hivatkozott irányelvek számos olyan kötelező határidőt tartalmaznak, amelyre a vizek állapotát jelentős mértékben javító különböző intézkedéseket, illetve intézkedési programokat végre kell hajtani.

Az EU irányelveknek megfelelő magyar jogszabályokban előírt határidők egyes esetekben nem egyeznek meg az EU irányelvekben megadott határidőkkel, mert Magyarország engedélyt kapott arra, hogy egyes feladatokat későbbi időpontig végezzen el (ezt nevezik derogációnak).

Magyar jogszabály A magyar jogszabályban hivatkozott EU irányelv Feladat Fontosabb határidők
240/2000.(XII.23) Korm. rendelet a települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületek kijelöléséről 91/271/EGK települési szennyvíztisztítás szempontjából érzékeny felszíni vizek és vízgyűjtőterületük kijelölése megtörtént
49/2001. (IV.3.) Korm. rendelet a vizek mezőgazdasági eredetű nitrátszennyezéssel szembeni védelméről 91/676/EGK 5.§. (1) ki kell jelölni a nitrátérzékeny területeket megtörtént
6.§.(4) a rendelet hatálybalépésekor már üzemelő vagy engedéllyel rendelkező állattartó telepeken teljesíteni kell a vizek védelmét szolgáló előírásokat 2005. december 31.
7.§. a nitrátérzékeny területeken a nitrátszennyezés megelőzése, illetve csökkentése érdekében országosan egységes, összehangolt intézkedéssorozatot (akcióprogramot) kell megvalósítani, meg kell kezdeni az első 4 éves programot kezdés:
a) a vizeket leginkább veszélyeztető állattartó telepeken teljesíteni kell a hígtrágya tárolókra vonatkozó követelményeket 2006. január. 1-től
b) a vizeket közepesen veszélyeztető állattartó telepeken teljesíteni kell a hígtrágya tárolókra vonatkozó követelményeket 2010. január. 1-től
c) a vizeket kevésbé veszélyeztető állattartó telepeken teljesíteni kell a hígtrágya tárolókra vonatkozó követelményeket 2014. január. 1-től
az a) esetben a trágyatárolók kialakítását az állami támogatásoknál előnyben kell részesíteni 2001. május 3.-tól
a b) esetben a trágyatárolók kialakítását az állami támogatásoknál előnyben kell részesíteni 2005. január 1.-től
a c) esetben a trágyatárolók kialakítását az állami támogatásoknál előnyben kell részesíteni  
50/2001.(IV.3.) Korm.rendelet a szennyvizek és szennyvíziszapok mezőgazdasági felhasználásának és kezelésének szabályairól 86/278/EGK 20.§. (1) a rendelet előírásait a talajvédelmi hatósághoz benyújtott kérelmek elbírálásánál alkalmazni kell 2001. július 1.-től
201/2001.(X.25.)Korm. rendelet az ivóvíz minőségi követelményeiről és az ellenőrzés rendjéről 98/83/EK 10.§.(3) a 6.melléklet A) részében felsorolt településeken biztosítani kell az arzén, bór, fluorid és nitrit meghatározott határértékeinek betartását 2006. december 25.
10.§.(4) a 6.melléklet B) részében felsorolt településeken biztosítani kell az arzén és ammónium meghatározott határértékeinek betartását 2009. december 25.
10.§.(6) hatályba kell léptetni a bromát meghatározott határértékét 2008. december 25.
203/2001.(X.26.) Korm.rendelet a felszíni vizek minősége védelmének egyes szabályairól (A 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 41. § szerint hatályát veszti) 76/464/EGK, 91/271/EGK, 96/61/EK, 2000/60/EK vízvédelmi intézkedési programot kell kidolgozni az I.listás anyagok kibocsátásának fokozatos kiküszöbölésére ésszennyezés-csökkentési intézkedési tervet kell kidolgozni az I.listás anyagok kibocsátásának fokozatos kiküszöbölésére és a II.listás anyagok kibocsátásainak csökkentésére 2003. december 31.
24.§ (1) teljesíteni kell a külön jogszabályban megadott határértékeket 2010. december 31.
24.§ (1) a) érzékeny területeken lévő 10.000 lakosegyenérték fölötti szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei esetén teljesíteni kell a követelményeket 2012. december 31.
24.§ (1) c) az egységes környezethasználati engedélyezés eljárása alá tartozó kibocsátók esetén teljesíteni kell a követelményeket 2007. december 31.
24.§. (9) kötelezni kell a kibocsátókat a szükséges szennyezéscsökkentési intézkedések megtételére 1 év
26.§. (1) a rendelet által meghatározott, engedélyköteles, meglévő létesítmények csak a rendelet alapján megadott engedéllyel üzemelhetnek 2005. január 1.
204/2001. (X.26.) Korm.rendelet a csatornabírságról(A 220/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 41. § szerint hatályát veszti) 91/271/EGK, 76/464/EGK, 80/68/EGK 18.§. (4) egyedi határértéket tartalmazó határozatokat felül kell vizsgálni és ennek eredményétől függően a határozatot módosítani vagy visszavonni 2002. december 31.
18.§.(6) az I. és II. jegyzékben meghatározott anyagokat használó bebocsátókra ezt a rendeletet kell alkalmazni 2004. május 1.
273/2001. (XII.21.) Korm.rendelet a természetes fürdővizek minőségi követelményeiről, valamint a természetes fürdőhelyek kijelöléséről és üzemeltetéséről 76/160/EGK 11.§ (4) a rendeletben előírt mintavételt és laboratóriumi vizsgálatot kizárólag a Nemzeti Akkreditáló Testület által e tevékenységre akkreditált laboratórium végezheti 2003. január 1.
25/2002.(II.27.) Korm rendelet a Nemzeti Települési Szennyvíz-elvezetési és – tisztítási Megvalósítási Programról 91/271/EGK 2.§. a)-d) a kijelölt szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén a települések közműves szennyvíz-elvezetését és a szennyvizek biológiai szennyvíztisztítását, illetőleg a települési szennyvizek ártalommentes elhelyezését meg kell valósítani, legkésőbb  
a 10 000 lakosegyenértéknél nagyobb terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású szennyvíz-elvezetési agglomerációk esetén, érzékeny területeken, a nitrogén- és foszforeltávolítás egyidejű biztosításával 2008. december 31.
a 15 000 lakosegyenértéknél nagyobb terhelést meghaladó szennyvízkibocsátású szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén 2010. december 31.
a 10 000 -15 000 lakosegyenérték terheléssel jellemezhető szennyvízkibocsátású szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén 2015. december 31.
a 2 000 -10 000 lakosegyenérték terheléssel jellemezhető szennyvízkibocsátású szennyvíz-elvezetési agglomerációk területén 2015. december 31.
6/2002.(XI.5.) KvVM rendelet az ivóvízkivételre használt vagy ivóvízbázisnak kijelölt felszíni víz, valamint a halak életfeltételeinek biztosítására kijelölt felszíni vizek szennyezettségi határértékeiről és azok ellenőrzéséről 75/440/EGK, 78/659/EGK, 79/869/EGK javaslat készítése a halas vizek kijelölésére 2003. június 30.
4.§ (1) felszíni ivóvízbázisok vízminőségi jellemzőkből adódó szükséges kezelési módszerek szerinti besorolásának elvégzése 2004. január 1.
11.§ (1) halas vizek vízszennyezettségi határértékeknek megfelelő vízminőségének biztosítása 2008. június 30.
219/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet A felszín alatti vizek védelméről 80/68/EGK, 91/692/EGK, 95/337/EK, 2000/60/EK 41. § 10) Európai Közösségi szabályozás hiányában legkésőbb meg kell határozni: 2005. december 22.
a) a felszín alatti vizek jó minőségi állapotának megállapítására szolgáló követelményeket;
b) a jelentős és a tartósan romló tendenciák azonosítására és a tendenciák megfordítási pontjának meghatározására szolgáló kritériumokat.
45. § (1) A felszín alatti víz és a földtani közeg minőségi védelméhez szükséges határértékekről szóló 10/2000. (VI. 2.) KöM–EüM–FVM–KHM együttes rendeletben szabályozott határértékeket legkésőbb felül kell vizsgálni, figyelembe véve a tárgykörben az Európai Közösségek által elfogadott értékeket. 2005. december 22.
41. § (8) b) már folyamatban lévő a földtani közegbe, vagy a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetéssel, továbbá a fokozottan a 2. számú melléklet szerinti fokozottan érzékeny és érzékeny területeken levő időszakos vízfolyásba történő bevezetéssel járó tevékenységekre a felügyelőség a Kvt. 74. § (1) bekezdése szerinti felülvizsgálatot rendel el, ha arra már korábban nem került sor; 2005. december 31.
41. § (6) A tartósan károsodott – e rendelet hatálybalépéséig be nem jegyezetett – területek ingatlan-nyilvántartásba történő bejegyeztetéséről a felügyelőségnek intézkednie kell. 2005. december 31.
41. § (4) E rendelet hatálybalépésekor folyamatban lévő szennyező anyagok 2007. október 31.
a) elhelyezése,
b) a földtani közegbe történő közvetlen bevezetése,
c) a felszín alatti vízbe történő közvetett bevezetése, beleértve az időszakos vízfolyásokba történő bevezetést is,
d) a felszín alatti vízbe történő közvetlen bevezetése
tevékenységeknek meg kell felelni e rendelet előírásainak.
41. § (7) Azon tevékenységeknek, melyekre a területérzékenységi besorolás e rendelet szerinti változása miatt szigorúbb követelmények vonatkoznak, meg kell felelni e rendelet előírásainak. 2007. október 31.
41. § (8) c) működő felszín alatti vízből történő felszíni víz pótlása természetvédelmi érdekből -e után csak akkor folytatható, ha a vízgyűjtő-gazdálkodási terv azt tartalmazza. 2009. december 22.
41. § (3) A kiemelten érzékeny felszín alatti vízminőség-védelmi területeken a már minőségében károsodott felszín alatti víz, földtani közeg szennyezettsége esetén, biztosítania kell a szennyezettség megszüntetését, illetve a felügyelőség által meghatározott egyedi szennyezettségi vagy kármentesítési célállapot határérték elérését. 2015. december 22.
20/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a felszíni vizek minősége védelmének szabályairól 76/464/EGK, 91/271/EGK, 96/61/EK, 2000/60/EK 42. § (6) A szennyezéscsökkentési intézkedési tervet kell készíteni. 2006. december 31.
44. § Amennyiben nem jön létre az Európai Közösség tagállamai között közösségi szintű megegyezés az elsőbbségi anyagokat felsoroló lista tartalmának tekintetében, akkor a környezetvédelmi és vízügyi miniszter rendeletben állapítja meg az e rendeletben meghatározott elsőbbségi anyagok kibocsátási és környezetminőségi (vízszenyezettségi) határértékeit és a felszíni vízbe vezetésre vonatkozó szabályokat. Az elsőbbségi listára később felvett anyagok esetében – közösségi szintű megegyezés hiányában – a környezetvédelmi és vízügyi miniszter a kibocsátási és vízszennyezettségi határértékeket az anyag listára kerülésétől számított öt éven belül állapítja meg. 2006. december 22.
38. § (2) c) A megállapított kibocsátási határértékeket az egységes környezethasználati engedélyezés eljárása alá tarozó kibocsátók esetén teljesíteni kell. 2007. október 31.
38. § (2) a) A megállapított kibocsátási határértékeket érzékeny területeken lévő 10 000 lakosegyenérték fölötti szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei esetén teljesíteni kell; 2008. december 31.
38. § (1) A megállapított kibocsátási határértékeket a meglévő létesítményekre teljesíteni kell. 2010. december 31.
38. § (2) b) A megállapított kibocsátási határértékeket a 15 000 lakosegyenérték alatti szennyvízelvezetési agglomerációk települési szennyvíztisztító telepei esetén teljesíteni kell; 2015. december 31.
221/2004. (VII. 21.) Korm. rendelet a vízgyűjtő-gazdálkodás egyes szabályairól 2000/60/EK 21. § (8) Jelenteni kell az Európai Bizottságnak a vízgyűjtő-gazdálkodási terv végrehajtása szempontjából hatáskörrel rendelkező közigazgatási szerveket, és azoknak a VKI 1. mellékletében meghatározott adatait 2004. június 22.
21. § (3) El kell készíteni az emberi tevékenységek környezeti hatásainak elemzését, valamint a víztestek kijelölését és jellemzését. 2004. december 22.
21. § (4) El kell készíteni a védett területek nyilvántartását és térképi ábrázolását. 2004. december 22.
21. § (6) a) El kell készíteni a gazdasági elemzést. 2004. december 22.
21. § (5) A monitoring program szerinti monitoringot üzembe kell állítani. 2006. december 22.
21. § (2) Az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervet el kell készíteni, a minisztérium hivatalos lapjában közzé kell tenni 2009. december 22.
21. § (7) Ki kell dolgozni az intézkedési programot 2009. december 22.
21. § (6) b) Érvényesíteni kell a költség-visszatérülés elvét 2010
21. § (7) Az intézkedési program végrehajtását meg kell kezdeni, 2012. december 22.
21. § (3) El kell készíteni az emberi tevékenységek környezeti hatásainak elemzését, valamint a víztestek kijelölésének és jellemzésének az első felülvizsgálatát. szükség szerint, de legkésőbb 2013. december 22.
21. § (6) a) El kell készíteni a gazdasági elemzés első felülvizsgálatát. szükség szerint, de legkésőbb 2013. december 22.
21. § (2) A vízgyűjtő-gazdálkodási tervet korszerűsíteni kell 2015. december 22. majd azt követően, 6 évente
21. § (7) Az intézkedési programot korszerűsíteni kell. 2015. december 22. majd azt követően, 6 évente

Felszíni vizek

Felszín alatti vizek

Az EU Víz Keretirányelv hazai végrehajtását támogató térinformatikai munkák

Az EU Víz Keretirányelv elfogadását követően szinte azonnal elkezdődtek az előkészítő munkálatok, a rendelkezésre alló digitális térképi adatbázisok felmérésével és az elvégzendő feladatok meghatározásával.

A megalapozó fázis eredményeinek megfelelően 2002-ben kezdődőtt el "Az Európai Unióhoz igazodó multi-scale rendszerű digitális térképi adatbázis létrehozásának előkészítése és fejlesztése". A felszíni vizek esetében a legnagyobb feladatot a vízfolyások és a hozzájuk tartozó vízgyűjtő területek, valamint az állóvizek digitális térképi fedvényeinek elkészítése jelentette. A kiindulási alapot a FŐMI digitális térképei, valamint az országos és területi szervezeteknél rendelkezésre álló egyéb információk (papírtérkép, digitális állományok) biztosították. A felszín alatti vizek esetén az országhatárokkal osztott víztestek egyeztetési feladataiból adódó módosítások, valamint a különböző háttérinformációkat biztosító tematikus térképek feldolgozása jelentette a legnagyobb feladatot.

A digitális térképek az EU/GIS útmutatójában meghatározott fedvények attribútum-szerkezetének megfelelően készültek el, az országos vízügyi informatikai rendszerekhez (pl. OTAR) illeszkedő módon.

Az így kialakított térinformatikai adatbázis nagymértékben segíti a VKI által előírt feladatok elvégzését, valamennyi végrehajtási szintnek (EU, Duna-völgy, Nemzeti) megfelelően.

A Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv

A társadalom bevonása a VKI végrehajtásába

A Víz Keretirányelv végrehajtása olyan típusú feladatok végrehajtását jelenti, amely csak az egész társadalom aktív részvételével valósíthatók meg. A VKI ezért kötelezően előírja a társadalom bevonását a VKI végrehajtásának egész folyamatába. A társadalom bevonásának elősegítésére külön útmutató készült. Az Útmutató készítői megállapították, hogy nincsen egységesen érvényes koncepció a társadalom bevonási eljárásra (PP), ezt a nemzeti, a regionális és a helyi adottságok figyelembevételével kell tervezni és végrehajtani.

A PP területén az első legfontosabb feladat azt tanulmányozni, hogy miben állapodtak meg a szakértők EU szinten és a Duna vízgyűjtő szintjén, és ezt kell értelmezni, illetve adaptálni a hazai viszonyokra, kiegészítve mindazzal, amire a hazai viszonyok között még szükség van.

Példák feladatokra, amelyekben fontos szerepe lehet a társadalom bevonásának

Az erősen módosított víztestté nyilvánítás folyamatában és az ezzel nagyon szoros összefüggésben lévő környezeti célkitűzések meghatározásában fontos feladata lesz a társadalomnak. Így például annak megállapításában, hogy adott esetben mit jelent a fontos közérdek, vagy az elviselhetetlenül (elfogadhatatlanul) magas költség.

A védett területekkel kapcsolatos feladatok között például fontos feladat lesz a vizek szabadtéri fürdővízzé nyilvánítása. Azokat a vizeket lehet majd fürdővízzé nyilvánítani, amelyek megfelelnek az EU szigorú előírásainak. A társadalom bevonásával kell majd eldönteni azt, hogy ennek a költségei egyes konkrét esetekben nem elviselhetetlenül nagyok-e, vagy tekinthetők-e fontos közérdeknek.

A költség-visszatérítés mértékének megállapításánál fontos szerepe lehet majd a társadalomnak, és nemcsak a végeredményről való informálásra tarthat igényt.

Fontos szerepe lesz a társadalomnak abban, hogy ne csak a környezeti célok eléréséhez szükséges intézkedési programokat, hanem a VKI által nem előírt szociális és gazdasági célok elérését biztosító intézkedési programokat is tervezzék meg (a szociális és gazdasági célok elérése jelenti a társadalom vízzel kapcsolatos igényeinek a kielégítését).

Hogyan kell bevonni a társadalmat a VKI végrehajtásába?

A társadalmat aktívan be kell vonni a VKI tervezési és végrehajtási feladataiba. Az érintetteknek aktívan közre kell működniük az adott feladatok kidolgozásában, és hozzá kell járulniuk a tervek végrehajtásához. Ez az aktív bevonás központi követelménye. Az aktív bevonás nem szabadon választott feladat, a tagállamoknak kell azon fáradozniuk, hogy az aktív bevonást támogassák és megkönnyítsék.

Annak érdekében, hogy a bevonásban érintettek csalódását elkerüljük, fontos tisztázni, hogy a társadalom bevonása milyen formában történik, és milyen szerepet játszanak a folyamatban azok, akiket bevontak. Azt is szem előtt kell tartani, hogy a társadalom bevonási eljárásáért a tagállamok a felelősek, hiszen a Keretirányelv célkitűzéseinek megvalósításáért is övék a felelősség.

A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak biztosítaniuk kell a társadalom számára az információkhoz, illetve a háttérdokumentumokhoz való megfelelő hozzáférést.

Minden olyan anyagot, amely a VKI végrehajtásához készül, azonnal elérhetővé kellene tenni minden olyan szakember és érdekelt csoport számára (ezek között kell lenniük a legfontosabb civil szervezetek képviselőinek is), akik a VKI bevezetésének előkészítésével foglalkoznak, és a szakmai viták lebonyolítása után teljes nyilvánosságra kell hozni őket. Ez EU szinten így történik és a VKI és a PP elveinek is ez felel meg.

A vízgyűjtőegységek minden szintjén a szintnek megfelelő társadalom bevonási eljárást kell kidolgozni.

A VKI PP feladatait azonban akkor lehet csak majd eredményesen végrehajtani, ha az eddigi PP tevékenységek kedvező és kedvezőtlen tapasztalatait feldolgozzák, és figyelembe veszik.Magyarországon a vízgazdálkodásban (például Tisza tó problémái, árvízvédelem - Vásárhelyi Terv, Balaton problémák, CEE WFE Dialogue, stb.) is folytak, illetve folynak társadalom bevonási akciók. A kilencvenes évek második felében a hazai irányelvek alapján készített vízgyűjtő gazdálkodási tervek véglegesítését is széleskörű társadalom bevonási akciókkal alapozták meg.

A társadalom bevonási eljárás sikeres megvalósítása költségekkel jár, időt és energiát igényel, azonban a végén mindez kifizetődik. A társadalom bevonása nem öncélú folyamat, hanem eszköz ahhoz, hogy a Víz Keretirányelv környezeti célkitűzéseit el lehessen érni. Az eljárás megbízhatósága és átláthatósága, valamint az elvárások helyes értelmezése elősegítik az eredményes társadalom bevonás megvalósítását.

A társadalom bevonása költségeinek becslésekor először azt kell pontosan tudni, hogy mibe kell/célszerű bevonni a társadalmat, melyek azok az érdekcsoportok, amelyeket be kell vonni, és hogyan, milyen módszerekkel kell/célszerű ezt végezni. A környezetvédelem teljes, vagy a VKI követelményeit meghaladó PR igényét nem célszerű a VKI-re terhelni.
Határidők a társadalom bevonási feladatokhoz

A VKI 14. cikke előírja azt, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell azt, hogy a VKI végrehajtásába és a vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésének folyamatában minden érdekelt fél részt vehessen. A tagállamoknak informálniuk és konzultálniuk kell a társadalommal, beleértve a felhasználókat is, különösen a következő esetekben:

  • A vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítésének ütemezéséről, munkaprogramjáról és a konzultáció céljáról legkésőbb 2006-ban;
  • A vízgyűjtők jelentős vízgazdálkodási kérdéseiről legkésőbb 2007-ben;
  • A vízgyűjtő gazdálkodási terv kéziratáról legkésőbb 2008-ban.
Útmutató a társadalom bevonására a VKI végrehajtásába

Az EU VKI Közös Végrehajtási Stratégiája keretében kidolgozott Útmutató angol nyelvű változata, illetve magyar nyelvű összefoglalója megtalálható a Letöltések menüpont alatt.

Duna-völgyi Stratégia a társadalom bevonására

A társadalom bevonásához a Duna-völgyben az ICPDR társadalom bevonási Stratégiát dolgozott ki (ICPDR, 2003: Public Participation Strategy Including the ICPDR Operational Plan). Az ICPDR-nek mint a VKI koordináló platformjának a Duna-völgyben az a feladata, hogy biztosítsa a vízgyűjtő szintű koordinációt és koordinálja a módszertant és a munkavégzést. Ez a társadalom bevonásával kapcsolatban a következőket jelenti:

  • Átfogó stratégiát kell készíteni a társadalom bevonására vízgyűjtő szinten és
  • Biztosítani kell az összehangolt megközelítést helyi, al-vízgyűjtő, nemzeti és vízgyűjtő szinteken.

Ehhez jelenleg két dokumentum készült el:

  • Működési terv a társadalom bevonási tevékenységekhez vízgyűjtő szinten ("roof")
  • Duna-vízgyűjtő stratégia a társadalom bevonására a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe 2003-2009-ig

A működési terv a társadalom bevonási tevékenységekhez vízgyűjtő szinten 4 fázist különböztet meg 2009-ig (illetve 2015-ig) és táblázatos formában határozza meg az elvégzendő feladatokat.

  • Feladat (politikai támogatás biztosítása, érdekeltek elemzése, konzultációs folyamat tervezése, a PP folyamat értékelése, stb.)
  • A feladat megoldásának rövid leírása (szórólap, WEB, médiák, konzultációk szervezése, stb.)
  • A társadalom bevonás típusa (tájékoztatás, konzultáció, aktív bevonás
  • Időpont, határidő

Duna-vízgyűjtő stratégia a társadalom bevonására a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezésbe 2003-2009-ig 4 (+2) fázisban 4 szinten:

  • Nemzetközi szint - Duna-vízgyűjtő szint vagy "roof"
  • Nemzeti szint
  • Al-vízgyűjtő szint
  • Helyi szint

táblázatos formában:

  • Tevékenység (PP koordináció/menedzsment létrehozása a kormányon belül, nemzeti szintű résztvevők-elemzése, stb.)
  • Cél/eredmény (biztosítja a PP tevékenység kereteit, kulcs-szereplők, szakértők meghatározása, stb.)
  • Szükséges kapacitás és szervezet (meglévő minisztériumi struktúra, nemzeti központ, stb.)
  • Ki végzi? (nemzeti kormány, nemzeti központ, stb.)
  • Ki vesz még részt? (más minisztériumok, minden nemzeti érdekelt, EU Bizottság, stb.)
  • Időpont/Határidő
  • Megjegyzés (PP típusa, pontosítás megadott feladat elvégzése után, stb.)

A kapcsolódó dokumentumok megtalálhatók a "Letöltések" menüpont alatt.

EU szintű végrehajtás

A Keretirányelv végrehajtásával kapcsolatban különleges nagy munka van folyamatban Európában. Huszonöt-harminc ország - az EU tagállamok a csatlakozó és a csatlakozásra készülő országok - szakemberei gondolkodnak együtt azon, hogyan lehet teljesíteni a "nagy célt", tőlük, a politikusoktól és az egész európai társadalomtól függ az, hogy 2015-ig megvalósul, vagy szép álom marad a "minden vizek jó állapota".

A végrehajtást az Európai Bizottság EU szinten egy nem-formális testület, a Víz Igazgatók Értekezletének javaslatai alapján irányítja. A Víz Igazgatók az egyes tagállamok vízgazdálkodásért felelős hatáskörrel rendelkező hatóságának tisztségviselői, akik az Európai Bizottság Víz Igazgatóinak Értekezletein a tagállamot képviselik. Akkor, ha egy országban a vízgazdálkodásnak több hatáskörrel rendelkező hatósága van, az a Víz Igazgató, akit a tagállam erre a feladatra kijelöl.

Az EU Víz Igazgatói Értekezletének javaslatára, támogatásával és koordinálásával EU szintű Közös Végrehajtási Stratégiát (EU VS) dolgoztak ki a Keretirányelv végrehajtásához. A végrehajtás első éveinek stratégiáját tartalmazó Stratégiai Dokumentumot az EU Víz Igazgatók 2001. május 2-4. között tartott találkozóján elfogadták. Ugyanakkor megállapodtak abban is, hogy a Dokumentumot a végrehajtási stratégia alapján létrehozott szervezeti keretek között, a bevezetés tapasztalatait figyelembe véve, folyamatosan fejleszteni fogják.

Az EU VS megállapította, hogy a Víz Keretirányelv végrehajtása nehéz feladat, amelyet szigorú határidők betartásával kell teljesíteni. Megállapította azt is, hogy a végrehajtás a tagállamok feladata, amihez az Európai Bizottság segítséget nyújt.

A Közös Végrehajtási Stratégia első szakasza

A Keretirányelvben meghatározott feladatok megoldásának előkészítése

Az EU VS meghatározta a Keretirányelv végrehajtásának első ütemében elvégzendő következő kulcs-tevékenységeket:

  • információk szétosztása és tudatformálás,
  • végrehajtási útmutatók kidolgozása,
  • adat és információgazdálkodás javítása (közös térinformatikai rendszer létrehozása) és
  • a végrehajtási útmutatók kísérleti vízgyűjtőkön való tesztelése és jóváhagyása.

A társadalom tájékoztatását és a tudatformálást szolgáló többnyelvű nyomtatott kiadványok mellett az információk szétosztásának az EU CIRCA Víz Keretirányelvvel foglalkozó honlapja (EU WFD CIRCA) a legfontosabb eszköze. Ezt a szerepét többek között azzal tölti be, hogy tartalmazza mindazokat a dokumentumokat, amelyeket a Víz Keretirányelv Közös Végrehajtási Stratégiája alapján az EU szinten létrehozott különböző szervezeti egységek (munkacsoportok, fórumok, stb.) kidolgoznak. Az elvégzett munka mennyiségét jól jellemzi, hogy 2004. október elején 3.000 dokumentum volt a rendszerben 1,7 GB méretben. A WFD CIRCA rendszerben közzétett dokumentumok egy részét minden Internet felhasználó letöltheti a következő címről:

http://forum.europa.eu.int/Public/irc/env/Home/main

Az egyes módszertani kérdések vizsgálatát, valamint a végrehajtási útmutatók készítését és tesztelését EU szintű munkacsoportok és szaktanácsadó fórumok végzik.

A munkacsoportok 2003 elejéig a következők voltak:

  • Terhelések és hatások elemzése
  • Erősen módosított víztestek
  • Szárazföldi felszíni vizek referencia feltételei
  • Tipológia és az átmeneti és a tengerparti vizek osztályozása
  • Interkalibráció
  • Gazdasági elemzés
  • Monitoring
  • Felszín alatti vizek értékelése és osztályozása
  • A vízgyűjtő gazdálkodási tervezés legjobb módszerei
  • Közös GIS fejlesztése
  • A kézikönyvek integrált tesztelése kísérleti vízgyűjtőkön

A szaktanácsadó fórumok a következők voltak:

  • Elsőbbségi Anyagok és Szennyezés Szabályozás Szaktanácsadó Fórum,
  • Felszínalatti Vizek Szaktanácsadó Fórum,
  • Jelentések Szaktanácsadó Fórum.

A Közös Végrehajtási Stratégia első szakaszában elkészített végrehajtási útmutatók:

  • Útmutató a terhelések és hatásaik elemzéséhez a VKI előírásai szerint;
  • Útmutató az erősen módosított és mesterséges víztestek meghatározásához és jellemzéséhez
  • Útmutató a szárazföldi felszíni vizek referencia feltételeinek és ökológiai állapot osztály határainak meghatározásához
  • Útmutató az átmeneti és parti vizek tipológiájához, referencia feltételeihez és osztályozási rendszeréhez
  • Útmutató az interkalibrációs hálózat kialakításához és az interkalibrációs eljárás gyakorlati alkalmazásához
  • Gazdaság és környezet - A Víz Keretirányelv végrehajtásának kihívása - Útmutató
  • Útmutató a Víz Keretirányelv szerinti monitoringhoz
  • A felszín alatti vízszennyezések trendjei azonosításának statisztikai szempontjai és a monitoring eredmények összesítése
  • A vízgyűjtő gazdálkodás legjobb módszerei; A vízgyűjtő kerületek kijelölése; Áttekintés, szempontok és a végrehajtás jelenlegi helyzete
  • Tervezési folyamat; Útmutató a tervezési folyamathoz
  • Útmutató a társadalom bevonásához a Víz Keretirányelv szerint; Aktív részvétel, konzultáció és a társadalom hozzáférése az információhoz
  • GIS - Útmutató a VKI GIS elemeinek megvalósításához
  • A tagállamok által előterjesztett kísérleti vízgyűjtőkre vonatkozó javaslatok összefoglalása
  • Horizontális útmutató a "víztestek" fogalom meghatározásához a Víz Keretirányelv szerint
  • WWF szemináriumsorozat - Az integrált vízgyűjtő gazdálkodás jó gyakorlatának elemei

A Közös Végrehajtási Stratégia második szakasza

Jelenleg a Közös Végrehajtási Stratégia második szakaszának végén járunk. 2003 első felében továbbfejlesztették a Végrehajtási Stratégiát, a korábbi munkacsoportokat átalakították és összevonták, és megkezdődött az elkészült útmutatók kísérleti vízgyűjtőkön való tesztelése.


Az új munkacsoportok:

  • Ökológiai állapot
  • Integrált vízgyűjtő-gazdálkodás
  • Felszín alatti vizek
  • Jelentések

Duna-völgy szintű végrehajtás

A Víz Keretirányelv Duna-völgy szintű végrehajtása

Keretirányelv előírásai szerint a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés legfontosabb területi egysége az egész Duna vízgyűjtő kell, hogy legyen. Ebből az következik, hogy mint leendő EU tagállamnak, mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az egész Duna völgyre vízgyűjtő gazdálkodási terv készüljön. Tekintettel arra, hogy nem lehet és nem is célszerű minden vízgazdálkodási tevékenységet a Duna völgy szintjén koordinálni, valószínűleg fognak nemzeti és nemzetközi "részvízgyűjtő gazdálkodási tervek" is készülni a Duna nagyobb mellékvízfolyásaira és olyan kisebb folyók vízgyűjtőjére is, amelyeken két ország osztozik.

A Keretirányelv végrehajtásának előkészítéséhez 2001-ben szakértő csoportot hozott létre és megkezdte a végrehajtás stratégiájának és részletes munkaprogramjának kidolgozását a Duna Védelmére Szolgáló Nemzetközi Bizottság (ICPDR - International Commission for the Protection of the Danube) is.

Az ICPDR feladatai:

  • koordináció,
  • információcsere,
  • stratégiák kidolgozása a vízgyűjtő-gazdálkodási tervezéshez,
  • szintetizáló (roof) jelentés készítése az EU felé,
  • a módszerek és mechanizmusok harmonizálása.

Nemzeti szintű végrehajtás

A Víz Keretirányelv jelentősége Magyarország számára a nemzetközi vízgazdálkodási problémák megoldásában

Magyarország egész területe vízgyűjtőn fekszik, és a vízgazdálkodás nagyon sok határon túlnyúló probléma megoldását igényli. Az EU tagállamai és a csatlakozó országok - köztük Magyarország számára is - kötelező feladat a Víz Keretirányelv előírásainak végrehajtása. Ez számunkra különösen fontos, mert azok a Duna illetve Tisza vízgyűjtőjén felettünk lévő országok, ahonnan a vizeinket veszélyeztető szennyezések érkezhetnek - Ukrajna kivételével - az EU csatlakozásra készülnek és így a Keretirányelv előírásait betartva, velünk közösen kell intézkedési programokat készíteniük a vizek jó állapotba helyezésére és a jó állapot megőrzésére. A Víz Keretirányelv végrehajtása nagymértékben megkönnyíti majd a határon túlnyúló problémák megoldását.

Magyarország számára különösen fontosak a Keretirányelvnek a nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodásra és vízgyűjtő gazdálkodási tervezésre vonatkozó előírásai. Ezek legfontosabb jellemzője az, hogy kötelezővé teszik az EU tagállamok (és így a csatlakozásra készülő országok számára is) a vízgazdálkodási tevékenységek koordinálását az egész vízgyűjtőn, ami többek között közös nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodási tervek készítését teszi szükségessé.

A magyarországi végrehajtás és az EU szintű végrehajtás kapcsolata

Az EU Közös Végrehajtási Stratégiája (EU VS) figyelembe veszi azt, hogy vannak a Keretirányelvben olyan előírások, amelyeket minden EU tagállamnak (és tagjelölt országnak) be kell tartania, és ugyanolyan módszerekkel kell megoldania. Ugyanakkor olyan feladatok is vannak, amelyek megoldásának módját a tagállamok választhatják ki.

Ebből az következik, hogy a tagállamoknak (és a csatlakozó országoknak, köztük hazánknak) az EU VS figyelembevételével - ahhoz igazodva - kell kidolgozniuk a saját stratégiájukat a Keretirányelv végrehajtásához, ugyanakkor azonban az EU Stratégiát a saját feltételeiknek megfelelően kell értelmezniük, és ki kell egészíteniük a részfeladatok megoldásához választott módszerekkel, amelyek természetesen nem lehetnek ellentmondásban a Keretirányelv előírásaival, illetve az EU VS alapelveivel, útmutatásaival és ajánlásaival.

A hazai végrehajtás legfontosabb szervezetei

A Víz Keretirányelv egyik nagyon fontos rendelkezése az, hogy koordinálni kell a hatóságok tevékenységét és a koordináció módjáról 2003. végéig részletes jelentést kell készíteni.

A Víz Igazgató a tagállam legmagasabb szintű képviselője a vízgazdálkodás területén az Európai Bizottság felé. Feladatát a vízgazdálkodásban hatáskörrel rendelkező főhatóságok képviselőivel szoros együttműködésben kell ellátnia, feladata koordinációs jellegű. Magyarországon a Víz Igazgató ezt a koordinációs feladatot a Víz Keretirányelv Stratégiai Koordinációs Tárcaközi Bizottság és az irányítása alatt létrehozott szakértő csoportok útján gyakorolja. Az EU szintű szervezés fontos tapasztalata az, hogy a szakértő csoportokat a lehetőséghez mérten informális jelleggel, a tagállamok és a nem kormánytól függő szervezetek önkéntes vállalásaira nagymértékben építve működtetik.

A Víz Keretirányelv Stratégiai Koordinációs Tárcaközi Bizottság feladata a kapcsolat irányítása, illetve koordinálása a Keretirányelv végrehajtása céljából létrehozott EU szintű és Duna vízgyűjtő szintű testületekkel, a Koordinációs Csoport által kidolgozott, illetve a magyar munkacsoportok által kidolgozott és a Koordinációs Csoport által tárgyalásra előkészített anyagok megvitatása és ajánlások kidolgozása a vízgazdálkodásban hatáskörrel rendelkező hatóságok és a Kormány, illetve az EU szintű és Duna vízgyűjtő szintű testületek számára.

A Bizottság tagjai a vízgazdálkodásban országos szintű hatáskörrel rendelkező hatóságok és a vízgyűjtő-gazdálkodási bizottságok (a kialakítandó vízgyűjtő gazdálkodási egységekben a koordinációs feladatokat ellátó testületek) képviselői. Megfigyelőként meghívást kapnak a Bizottság üléseire a legfontosabb érdekelt civil szervezetek, a legfontosabb szakmai és tudományos szervezetek, a vízhasználók szövetségeinek képviselői és a Keretirányelvhez, valamint esetleg egyes kapcsolódó EU dokumentumokhoz jól értő, az EU és Duna-völgy szintű fejleményeket folyamatosan nyomon követő tanácsadó szakértők.

A Keretirányelv szerint a vízgyűjtőkre épülő, vízgyűjtő szinten koordinált vízgazdálkodásban és vízgazdálkodási tervezésben minden olyan hatóságot, illetve szervezetet hatáskörrel rendelkezőnek kell tekinteni, amelynek a vízgyűjtőn a vízgazdálkodásra hatósági jellegű befolyása van, illetve valamilyen formában és mértékig közvetlenül, államigazgatási úton felelősek a vízgazdálkodás feladatainak végrehajtásáért.

A Keretirányelv előírásainak megvalósításáért a tagállamok kormányai a felelősek, ez az irányelv megfogalmazásából egyértelműen következik. A Keretirányelvben Magyarország, mint leendő tagállam számára előírt feladatok megoldását a Tárcaközi Bizottság koordinálja és készít jelentéseket, valamint javaslatokat a Magyar Kormány számára.

A hazai végrehajtásban résztvevő további szervezetek:

Magyar Hidrológiai Társaság

Az MHT szakosztályai és területi szervei egyre több előadóülést szerveznek a VKI végrehajtásának aktuális kérdéseiről, a Társaság évenként megrendezett Vándorgyűlése és más nagyrendezvénye foglalkozik a VKI végrehajtásának aktuális kérdéseivel. A Társaság ez évi vándorgyűlésének a VKI végrehajtásával foglalkozó szekcióülése több fontos ajánlást fogalmazott meg a VKI végrehajtásával kapcsolatban.

Az MHT nem kormánytól függő, nem profit orientált szervezet. Jelenleg több mint 2500 egyéni tagja és 250 jogi tagja van. A Társaság a vízzel foglalkozó összes szakterület szakembereinek társasága. Ezt tükrözi a jelenlegi szakosztályok listája is. A következő területekkel foglalkoznak az egyes szakosztályok: limnológia, hidraulika és műszaki hidrológia, hidrogeológia és balneotechnika, mezőgazdálkodási vízgazdálkodás, vízminőség és víztechnológia, vízépítés, vízgazdálkodás, árvízvédelem és belvízvédelem, vízellátás, ipari környezet- és vízgazdálkodás, környezetvédelem, PR, vízjog és közgazdaságtan.

További információ a Magyar Hidrológiai Társaság honlapján.

A VKI és a mezőgazdaság kapcsolata

Az 1990-es évek a magyar mezőgazdaságban jelentős tulajdonviszonyi változásokat hoztak. Ennek hatásai, valamint Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozási felkészülése új típusú feladatokat és szemléletkialakítást igényel.

Tekintettel az új viszonyokra, alapvetően megváltoztak a termeléssel szemben támasztott igények és feltételrendszerek, amelyekhez figyelembe kell vennünk az EU Közös Agrárpolitikáját, a nemzetközi és hazai terület- és vidékfejlesztési célokat, programokat. Meg kell felelni a környezet- és természetvédelem követelményeinek (Nemzeti Agrár-környezetvédelmi Program) és végre kell hajtani az EU Víz Keretirányelvben előírt feladatokat.

A felsorolt feladatok a mezőgazdasági vízgazdálkodásban is új szemlélet kialakítását igénylik. A kilencvenes években jelentősen megváltozott a vízkárok és a vízhasznosítás tekintetében a gazdálkodók igénye a korábbi - nagyüzemi gazdálkodásra épült - mezőgazdasági célú vízi létesítményekkel szemben. Az eltelt időszakban jelentősen fejlődött az agrár és a műszaki tudomány, informatika, környezetvédelem, ökológia. Ezen felül Magyarország EU csatlakozásával összefüggésben számos olyan ismeretre van szükség, mely meghatározza az elkövetkező időszak szakmai feladatainak végrehajtását.

Magyarország 2004. májusában az Európai Unió tagállama lett. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás egyik kulcsponti kérdése a mezőgazdaság, ami az Európai Közösség működésének is az egyik fontos problémája. Az Európai Parlament döntése értelmében az Európai Unió a 2003-as - csaknem százmilliárd eurós - költségvetésének 44 százalékát agrárcélokra fordította. A mezőgazdaság az Európai Unión belül állandó viták tárgya és ez biztosan így lesz a kibővült Európai Unióban is.

A mezőgazdaság általános témakörén belül a vízgazdálkodási, illetve vízi környezeti problémák is jelentős figyelmet kapnak az Európai Unióban. Az Európai Bizottság fontos fórumain már kimondták, hogy az EU mezőgazdaságának fejlődését megszabó Közös Mezőgazdasági Politikát, illetve az érvényesítését biztosító egyik legfontosabb eszközt, a Vidékfejlesztési Tervezést össze kell hangolni az EU vízgazdálkodásának fejlődését megszabó új víz politikával, az ennek érvényesítését biztosító Víz Keretirányelvvel és a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervezéssel.

A Vidékfejlesztési Tervezés és a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervezés összehangolásának egyik legfontosabb célkitűzése olyan mezőgazdaság fejlesztési intézkedési programok tervezése, amelyek a felszíni és a felszín alatti vizek állapotára nem gyakorolnak negatív hatást, vagy csak még elfogadható mértékű negatív hatásuk van. A Közös Mezőgazdasági Politika reformjának eredményeként a mezőgazdaság általános támogatására fordított összegeket a jövőben csökkentik, és a felszabaduló kereteket a környezet-harmonikus mezőgazdaság fejlesztési programok támogatására fogják fordítani. A 2004. május 1.-én csatlakozott országok esetében a támogatási összegek csökkentésének valószínűleg ez is az egyik oka.

A kilencvenes évek közepén az EU új víz politikát fogadott el és ennek érvényesítéséhez 2000. december 22-én hatályba léptették az ún. Víz Keretirányelvet, ami az új víz politika érvényesítésének egyik legfontosabb eszköze. A Víz Keretirányelv és az előírásai alapján végzett vízgyűjtő gazdálkodási tervezés az EU szakértői számára is újdonságot jelent, velük együtt kell majd megtanulniuk a hazai szakértőknek azokat az új módszereket, amelyek a végrehajtásukhoz szükségesek. A magyar szakembereknek ezen kívül meg kell ismerniük az Európai Közösségnek az elmúlt negyedszázad alatt kialakult vízgazdálkodásra, illetve vízi környezetvédelemre vonatkozó szabályozó rendszerét is, ami az EU szakemberei számára közismert.

Az Európai Unióban a vízgazdálkodásra vonatkozó szabályozások 30-40 százaléka központi, EU szintű szabályozás, a fennmaradó rész az egyes tagállamok saját szabályozása. Így meg kell tanulnunk európai szinten gondolkodni, hiszen a jövőben alkalmazandó szabályozások jelentős része nem Magyarországon született szabályozás lesz, hanem az EU szintjén, az EU tagállamok megegyezése alapján fog kialakulni. Sok esetben nem arra kell majd figyelnünk, hogy mit tárgyal a magyar kormány, vagy a magyar országgyűlés, mert a magyar kormánynak az Európai Bizottság, illetve az Európai Parlament döntéseit kell majd értelmeznie és végrehajtania.

Jól kell ismernünk az EU szintű szabályozásokat. Egyrészt azért, mert az Európai Bíróság jelentős bírságokkal bünteti azokat a tagállamokat, amelyek az EU jogszabályait nem tartják be, másrészt azért, mert az EU támogatásait csak az EU politikáinak és szabályozásainak betartása esetén tudjuk majd elnyerni.

Az Európai Unió új víz politikájának és Víz Keretirányelvének a legfontosabb célkitűzése az, hogy 2015-ig jó állapotba hozzanak az EU tagállamok területén minden felszíni és felszín alatti vizet akkor, ha ez a szakmai és tudományos ismeretek alapján lehetséges, elviselhető költséggel megvalósítható és a jó állapotba hozáshoz szükséges tevékenységek nem sértik súlyosan a közérdeket. Magyarország számára is nagyon fontos ennek a célkitűzésnek az elérése. A mezőgazdasági vízgazdálkodás területén is csak olyan beavatkozásokat és tevékenységeket szabad terveznünk és végeznünk, amelyek nem nehezítik, vagy teszik lehetetlenné ennek a szép és a magyar társadalom jövője szempontjából nagyon fontos célkitűzésnek a teljesítését.

A víz keretirányelv és a közös mezőgazdasági politika kapcsolata

Az Európai Unióban jelenleg a mezőgazdaság és a Víz Keretirányelv kapcsolatával foglalkozó legfontosabb dokumentum a Víz Keretirányelv és a Közös Mezőgazdasági Politika kapcsolatát elemző, először a Víz Igazgatók athéni ülésén megvitatott Munka Dokumentum. A Víz Igazgatók ülése kérte a tagállamokat és a tagjelölt országokat, hogy 2003. július végéig véleményezzék a Dokumentumot.

A Víz Világ Partnerség Magyarország, az ICID Magyar Nemzeti Bizottság és a Világ Természetvédelmi Alap Magyarország által a Víz Keretirányelv végrehajtásával kapcsolatos Dialógus céljára létrehozott Konzorcium figyelmét az európai nemzetközi partnerek felhívták arra, hogy a Munka Dokumentum nagyon fontos a mezőgazdaság és a mezőgazdasági vízgazdálkodás szempontjából és ezért javasolták, hogy véleményezzék a Dialógus keretében és folytassanak kampányt a Dokumentum fejlesztése és tartalmának érvényesítése érdekében. A Dokumentum hazánk számára is rendkívül fontos, mert az Európai Bizottságnak az a célja, hogy a referenciaként szolgáljon a mezőgazdaság támogatási rendszerének és a támogatott célkitűzéseknek a kialakítása során.
A Földművelésügyi Minisztérium támogatta a Konzorcium kezdeményezését. A számos kormányzati és nem kormányzati szervezet részvételével tartott Dialógus eredményei alapján készült a magyar vélemény, amelyet a Konzorcium javaslatára a Földművelésügyi Minisztérium továbbterjesztett a magyar Víz Igazgatóhoz a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumba és javasolta a továbbítását az Európai Bizottság illetékeseihez.
A magyar javaslatok legnagyobb részét elfogadták és beépítették a dokumentum új változatába. Ez azt jelentette, hogy ha jól indokolt, célratörő javaslatokat terjesztettünk elő, már akkor is befolyásolhattuk azt, hogy milyen ajánlások születnek az EU szintjén, amikor még nem is voltunk tagjai az Európai Uniónak. A mezőgazdaság és a VKI kapcsolatának vizsgálata tovább folyik és nagyon fontos érdekünk, hogy továbbra is odafigyeljünk arra, hogy milyen ajánlások és előírások születnek az Európai Unióban.

A kapcsolódó dokumentumok a "Letöltések" menüpont alatt találhatók meg.

A VKI és sajátos hazai vízgazdálkodási kérdések kapcsolata

A VKI a vízgazdálkodás minden szakterületének a tevékenységét jelentős mértékben befolyásolni fogja a jövőben. Ebben a fejezetben ezt mutatjuk be egyes kiválasztott szakterületeken. Elsősorban a hazai szempontból fontos vízgazdálkodási szakterületeket választottuk példának, de bemutatunk néhány egyéb szakterületet is.

A VKI várható hatásai az árvízvédelemben

Az aszály és a VKI

Vízerőhasznosítás és a VKI

A hajózás és a VKI

A Víz Keretirányelv várható hatásai az árvízvédelemben

Az elmúlt évek nagy árvíz- és belvíz-kárai az árvízvédelmi és belvízvédelmi rendszereink felülvizsgálatát és fejlesztését teszik szükségessé. Ez folyamatban van. Az árvízvédelem fejlesztését a Vásárhelyi Terv, a belvízrendszerek fejlesztését pedig a készülő fejlesztési koncepciók alapozzák meg.

Az árvizek az elmúlt években Európa jelentős részén súlyos károkat okoztak. Ezért az Európai Bizottság és az EU Víz Igazgatóinak értekezlete is úgy határozott, hogy kezdeményezik azt, hogy az európai országok közösen keressék az árvízkárok megelőzésének legjobb módszereit. Megszületett a Víz Igazgatók Kezdeményezése az árvízkárok megelőzésére. Ennek megvalósításaként Budapesten és Bonnban tartottak fontos találkozót az árvízproblémák megoldásáért felelős államigazgatási vezetők és szakértők számára. A tanácskozások határozatai alapján a víz igazgatók 2003 nyarán, Athénban tartott értekezletére dokumentum készült az árvizek megelőzésének legjobb módszereiről. Ezt az európai országok árvízvédelmi együttműködése első lépésének tartották, amely keretében nem végeztek újabb kutatás-fejlesztési tevékenységet, csak összegyűjtötték és értékelték a meglévő, legjobbnak tartott módszereket.

Az árvízvédelem illetve az árvízmentesítés fejlesztését az Európai Unió új víz-politikájának és az ennek érvényesítését biztosító Víz Keretirányelv (VKI) előírásainak betartásával kell végezni. Ezért nagyon fontos az, hogy jól értelmezzük az árvízvédelem/árvízmentesítés és a VKI kapcsolatát. A belvízvédelem sajátos magyar probléma, amellyel EU szinten nem foglalkoznak, ugyanakkor a VKI-nek az árvízvédelemre vonatkozó előírásaival kapcsolatos megállapítások legnagyobb része a belvízvédelemre is érvényes.
A VKI sok újdonságot tartalmazó, nehéz olvasmány. Jogszabály, amelynek vannak teljesen egyértelmű előírásai, amelyeket csak egyféleképpen lehet értelmezni, de vannak olyan részei is, amelyek különbözőképpen értelmezhetők és ezért EU szinten, a Duna vízgyűjtő szintjén és hazai szinten is most folyik az értelmezésük. A VKI-nek van néhány olyan kulcskérdése, amelyet nagyon fontos, hogy egyformán értelmezzünk és ismerjük a kérdésekre adandó helyes választ. A következőkben néhány az árvízvédelem és a VKI kapcsolatáról gyakran feltett, fontos kérdéssel foglalkozunk.

Milyen előírásokat tartalmaz a VKI az árvízvédelemben alkalmazható módszerekkel kapcsolatban?

Milyen előírásokat nem tartalmaz a VKI az árvízvédelemben alkalmazható módszerekkel kapcsolatban?

Hogyan értelmezik az árvízvédelem és a VKI kapcsolatát EU szinten?

Hogyan nem szabad olvasni a VKI-t ?

Hol szerepel a VKI-ben az "árvíz" kifejezés és mit mond a VKI az árvízzel kapcsolatban ezeken a helyeken?

Milyen hatásokat okoznak az árvízvédelmi tevékenységek a vizek állapotára?

Szükség van-e arra, hogy a Keretirányelv a jelenleginél több előírást tartalmazzon az árvízvédelemre vonatkozóan?

Nem fontos az árvízvédelem fejlesztése az Európai Unióban, nincs szükség a tagállamok együttműködésére az árvízkárok megelőzése érdekében?

Csak az Európai Unióban változik az árvízvédelmi koncepció?

Vannak nemzetközi programok és projektek, amelyek eredményei felhasználhatók az új árvízvédelmi koncepció érvényesítéséhez?

Milyen előírásokat tartalmaz a VKI az árvízvédelemben alkalmazható módszerekkel kapcsolatban?

A VKI előírja a környezeti célkitűzések meghatározását és a célkitűzések teljesítését biztosító intézkedések megtervezését. A VKI kötelezően előírja azt, hogy mit kell környezeti célkitűzésnek tekinteni, és hogyan kell meghatározni a környezeti célkitűzéseket. Továbbá kötelezően előírja azt is, hogy a környezeti célkitűzéseket mikorra kell teljesíteni. A VKI szigorú előírásokkal szabályozza azt, hogy mikor-milyen módszereket lehet alkalmazni az árvíz- és belvízvédelmi rendszerek fejlesztésekor. Ennek az a lényege, hogy nem szabad, vagy csak különlegesen indokolt esetben szabad olyan módszereket alkalmazni, amelyek a vizek jó állapotának elérését illetve annak fenntartását akadályozzák és azokat a rendszereket, amelyekben a vizek nincsenek jó állapotban, úgy kell fejleszteni, hogy jó állapotba kerüljenek. A VKI nem kíván lehetetlent, de előírja az alapos indokolását annak, ha a vizek az előírt határidőre vagy soha sem hozhatók jó állapotba.

Milyen előírásokat nem tartalmaz a VKI az árvízvédelemben alkalmazható módszerekkel kapcsolatban?

A VKI nem tartalmaz előírásokat arra vonatkozóan, hogy milyen gazdasági és szociális célkitűzéseket kell elérni az árvíz- és belvízvédelmi fejlesztési tervek segítségével és arra vonatkozóan sem, hogy a célkitűzéseket milyen módszerekkel lehet, illetve kell elérni. A VKI-ről általánosságban megállapítható, hogy nem foglalkozik a társadalom vízzel kapcsolatos igényeinek megfelelő gazdasági és szociális célkitűzések meghatározásával, és az ezen célok elérését biztosító intézkedési programok (módszerek) megtervezésével.
A VKI előírásai alapján készítendő vízgyűjtő gazdálkodási tervekben a környezeti célkitűzéseket kell meghatározni és az ezek elérését biztosító intézkedési programokat kell megtervezni. Ezeknek a feladatoknak a teljesítéséhez meg kell határozni a társadalom vizekkel kapcsolatos jelenlegi és jövőben várható igényeit - tehát meg kell határozni a vizekkel kapcsolatos gazdasági és szociális célkitűzéseket - és meg kell tervezni az igények kielégítését, a célkitűzések elérését biztosító intézkedési programokat (módszereket). Ezekre a feladatokra vonatkozóan azonban a VKI nem tartalmaz előírásokat.

A gazdasági és szociális célok meghatározására és a célok elérését biztosító intézkedési programok megtervezésére vonatkozó szabályozások kidolgozása a tagállamok feladata. Ez így van rendjén, így felel meg a szubszidiaritás elvének, ami ebben az esetben azt jelenti, hogy a szabályozásokat olyan szinten kell kialakítani, ahol ez a leghatékonyabban szolgálhatja a társadalom érdekeinek figyelembe vételét és igényeinek kielégítését.

Előbbiek alapján megállapítható, hogy ki kell dolgozni a vízgazdálkodási tervezés új hazai tervezési rendszerét, amely a VKI-ben előírt vízgyűjtő gazdálkodási tervezést összehangolja a szociális és gazdasági célkitűzéseket meghatározó és a kielégítésüket biztosító tervezéssel (általában vízgyűjtő szemlélettel végzett, ugyancsak vízgyűjtő gazdálkodási tervezéssel). A VKI utal is erre, amikor a 13. cikk (Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervezés) 5. paragrafusában azt írja, hogy a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv kiegészíthető részletesebb, részvízgyűjtőkre, szektorokra, témakörökre és víztípusokra vonatkozó tervekkel, amelyek a vízgazdálkodás egyes speciális szempontjaival foglalkoznak. Ez megteremti a kapcsolatot a környezeti, valamint a gazdasági és szociális célkitűzések elérését biztosító tervezések között, azonban nem oldja meg a kétféle vízgyűjtő gazdálkodási tervezés integrálását. A kétféle tervezés ugyanis nem végezhető egymástól függetlenül, hanem csak a folyamatos interaktivitás biztosításával.

Hogyan értelmezik az árvízvédelem és a VKI kapcsolatát EU szinten?

Az elmúlt évben két fontos dokumentum született a VKI EU szintű Közös Végrehajtási Stratégiája keretében, amelyek a VKI és az árvízvédelem kapcsolatát az előbbieknek megfelelően értelmezik.

Forrás: Carrying forward the Common Implementation Strategy for the Water Framework Directive, Progress and work programme for 2003 and 2004, Draft version 3.0, 17 February 2003-04-04A Víz Keretirányelv Közös Végrehajtási Stratégiájának Továbbfejlesztése, Fejlesztés és munkaprogram a 2003-2004 időszakra

"Az elmúlt évek európai árvízi eseményeinek hatására a Víz Igazgatók megegyeztek abban, hogy kezdeményezést dolgoznak ki az árvizek előrejelzésére és megelőzésére."

"A Víz Igazgatók athéni ülésére Legjobb Gyakorlat dokumentumot készítenek.""Megegyezés született arról, hogy az árvizekkel kapcsolatos kezdeményezésekre formálisan nem vonatkozik a Közös Végrehajtási Stratégia (Common Implementation Strategy - CIS). Ennek ellenére a CIS infrastruktúráját és hálózatát felhasználják olyan mértékű együttműködés kialakítására, amennyire csak lehetséges".

Nagyon fontos az, hogy nem szabad félreérteni a keretekben szó szerint idézett megállapításokat, amelyek talán fogalmazhattak volna pontosabban is. A keretes írások azt jelentik, hogy a VKI nem tartalmaz jogi előírásokat az árvizek megelőzésének szociális és gazdasági célkitűzéseire és az árvizek megelőzésének módszereire vonatkozóan. A EU Víz Igazgatók Árvízi Kezdeményezése viszont ezekkel foglalkozik. Össze kívánják gyűjteni az Európában alkalmazott legjobb módszereket az árvizek megelőzésére, ezek a módszerek azonban nem tartoznak a VKI hatálya alá. Nem tartották azonban célszerűnek az európai árvízvédelmi együttműködés érdekében új "infrastruktúrát" kialakítani, hanem a VKI végrehajtására létrehozott szervezeti kereteket használják fel erre a célra. Ez természetesen azt jelenti, hogy a VKI Közös Végrehajtási Stratégiájának megvalósításába bevont szakértők körét ki kell egészíteni az árvízvédelem szakértőivel akkor, ha a folyamatban ilyen szakértők jelenleg nem vesznek részt.

8.5. keret

Forrás: Meeting of the Strategic Co-ordination Group for the WFD Common Implementation Strategy, Brussels, 21 February 2003, Draft Summary, 31 March 2003

"Bár a Víz Keretirányelv jogi előírásai nem vonatkoznak az árvízvédelemre, a Víz Igazgatók a Koppenhágában, 2002. november 21-22-én tartott ülésükön megegyeztek abban, hogy azt fontos problémának kell tekinteni".

"Az árvizek problémája szerepelni fog a Stratégiai Koordinációs Csoport következő üléseinek napirendjén az információcsere biztosítása és az egyéb tevékenységekkel való összehangolás érdekében. Felkérték a vezetőket, hogy a Stratégiai Koordinációs Csoport következő, májusi ülésére készítsék elő az Árvizek Megelőzésének Legjobb Módszerei dokumentum kéziratát és annak vitáját".

A VKI a preambulumban utal arra, hogy olyan vízgazdálkodási tevékenységet kell végezni, amely csökkenti az árvíz- és aszálykárokat. Ezt sokan félreértik, és azt hiszik, hogy a VKI az árvizek által okozott gazdasági károk csökkentésére vonatkozóan is tartalmaz előírásokat. Az előbbi keretes írásokból kiderül, hogy ilyen jogi előírások a VKI-ben nincsenek. Ezzel szemben a VKI sok olyan előírást tartalmaz, amely kötelezővé teszi az árvizek és aszályok által a vizek állapotában okozott kedvezőtlen hatások csökkentését, illetve megszűntetését.

Hogyan nem szabad olvasni a Víz Keretirányelvet?

Hibát követ el az, aki a VKI-t úgy értelmezi, hogy a VKI nem tartalmaz olyan jogi előírásokat, amelyeket az árvíz- és belvízvédelem fejlesztésének tervezésében, annak megvalósításában és a rendszerek működtetésében figyelembe kell venni. A VKI nagyon sok olyan előírást tartalmaz ugyanis, amely új árvíz- és belvízvédelmi filozófia és módszerek bevezetését igényli és amit nem szabad figyelmen kívül hagyni.

A VKI-t nem szabad úgy olvasni, hogy a szövegszerkesztők kereső-rendszerével megkeressük benne, hogy hol fordul elő az "árvíz" szó. Ilyen szövegrész is van, de viszonylag nagyon kevés, ahhoz viszonyítva, hogy a VKI-nek milyen sok előírása vonatkozik az árvízvédelemre. A "belvíz" szót hiába keressük a VKI-ben, mégis a VKI-nek nagyon sok előírása vonatkozik a belvízvédelemre.

Hol szerepel a vki-ben az "árvíz" kifejezés és mit mond a vki az árvízzel kapcsolatban ezeken a helyeken?

Az előbbiekben említettük azt, hogy nem szabad a VKI-t szövegszerkesztővel olvasni és azt keresni, hogy hol hivatkozik név szerint az árvizekre illetve az árvízvédelemre, mert ezeken a helyeken kívül a VKI-nek még nagyon sok előírása befolyásolja jelentős mértékben az árvíz mentesítési és árvízvédelmi tevékenységeket. A következő részben mégis ismertetjük a névszerinti hivatkozásokat, mert azt tapasztaltuk, hogy azok, akiknek nincs elég idejük a VKI teljes szövegének alapos tanulmányozására, sokszor félreértik azt, amit a névszerinti hivatkozások szövegkörnyezetében olvasnak. Ezzel is fel kívánjuk hívni a figyelmet arra, hogy a VKI-t nagyon figyelmesen és alaposan kell tanulmányozni, mert nagyon nehéz olvasmány.
A VKI szövegének értelmezéséről írt gondolataink megértését vagy elutasítását a VKI szövegének szószerinti idézésével segítjük. A szószerinti idézeteket keretekbe tettük a jobb áttekinthetőség érdekében. Ha a szöveg továbbhivatkozott a VKI más részeire, akkor általában a hivatkozott részek vonatkozó szövegrészleteit is megadtuk külön keretekben.

  1. Először a "Preambulum" (32) bekezdésében utal a VKI az árvizekre. A Preambulum 53 bekezdésben sorolja fel azokat az indokokat, amiért az Európai Parlament és Tanács 2000. október 23-án elfogadta a VKI-t, illetve annak egyes előírásait. A (32) bekezdés arról szól, hogy egyes esetekben nem kell végrehajtani a VKI -nek a vizek jó állapotának biztosítására vonatkozó szigorú előírásait és ezek az esetek közé sorolja a kivételes árvizek esetét is.

    PREAMBULUM

    (32) Különleges körülmények esetén indokolt lehet az, hogy felmentést adjanak a további romlás megelőzésének vagy a jó állapot elérésének követelménye alól, ha ez előre nem látható vagy kivételes körülmények - mint például árvizek vagy aszályok - következménye, vagy olyan, a felszíni víztestek fizikai jellemzői megváltozásának, vagy a felszín alatti víztestek szintjei változásának a következménye, amelyet magasabb rendű közérdek indokolt, feltéve, hogy minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotát érő kedvezőtlen hatások csökkentésére.

    A (32) bekezdés azt mondja ki, hogy nem kell feltétlenül megelőzni a víztestek állapotának további romlását, illetve felmentés adható a jó állapot elérésének követelménye alól akkor, ha minden lehetséges lépést megtesznek a víztest állapotát érő kedvezőtlen hatások csökkentésére. Fontos megfigyelni azt, hogy csak a vizek állapotáról van szó (a felszíni vizek jó kémiai és jó ökológiai állapotáról és a felszín alatti vizek jó kémiai és jó mennyiségi állapotáról). A bekezdés az árvizek kedvezőtlen gazdasági hatásainak csökkentésével nem foglalkozik (erre a VKI előírásai nem is vonatkoznak, ez a VKI-nek nem célja).
  2. A második névszerinti hivatkozás az árvizekre az 1. cikk (e) bekezdésében van. Az 1.cikk (a) - (e) bekezdései a VKI célkitűzéseit illetve szerepét fogalmazzák meg.
    A VKI keretet ad a felszíni és felszín alatti vizek védelméhez és többek között hozzájárul az árvizek hatásainak mérsékléséhez. A VKI a vizek védelméhez biztosítja a megfelelő keretet és ennek következtében az árvizeknek a vizek állapotára gyakorolt hatásainak csökkentéséhez járul hozzá. Az nem következik az (e) bekezdésből, hogy a VKI az árvizek által okozott gazdasági károkat is mérsékli. Erre vonatkozóan nincsenek is szabályozások a VKI-ben és az előbbiek alapján a VKI-nek az árvizek gazdasági hatásainak mérséklése nem is célkitűzése. Ez nem azt jelenti, hogy az árvizek által okozott gazdasági károk csökkentését az Európai Unióban nem tartják fontos feladatnak, hanem csak azt jelenti, hogy ezzel a VKI nem foglalkozik. A VKI jogszabály. Nem szabad félrevezetni a szövegét nem ismerőket azzal, hogy azt mondjuk róla, hogy olyan feladatokat is megold, amelyekre vonatkozóan nem tartalmaz előírásokat. Ez a VKI rendkívüli szerepét és fontosságát nem csökkenti.

    1. cikk

    A cél

    Ennek az irányelvnek az a célja, hogy keretet adjon a szárazföldi felszíni vizek, az átmeneti vizek, a tengerparti vizek és a felszín alatti vizek védelméhez, amely: [...]

    (e) hozzájárul az árvizek és aszályok hatásainak mérsékléséhez,és így hozzájáru

    • a fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos vízhasználathoz szükséges elegendő mennyiségű, jó minőségű felszíni és felszín alatti víz biztosításához,
    • [...]

    Az árvizeknek nagyon fontos kedvező hatásai is vannak a vizek állapotára. Az 1.cikk bevezető mondatából következik azonban az, hogy a VKI csak a kedvezőtlen hatások mérsékléséhez járul hozzá. Fontos tény az, hogy az 1. cikk megfogalmazása szerint az árvizekről, mint természeti jelenségekről és nem pedig az ember árvíz mentesítési, illetve árvízvédelmi tevékenyégének hatásairól van szó. Igaz, hogy a VKI-ről kétségkívül megállapítható az, hogy az ember árvíz mentesítési és árvízvédelmi tevékenységeinek a vizek és a vízi környezet élővilágára gyakorolt kedvezőtlen hatásait is csökkenti.
  3. A harmadik névszerinti hivatkozás a 4. cikk 3.paragrafusának (a) (iv) bekezdésében található. A 3. paragrafus kimondja, hogy egy víztest mesterségessé vagy jelentősen (erősen) módosítottá nyilvánítható.
    Ha egy víztest mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítható, akkor kevésbé szigorú környezeti célkitűzés fogalmazható meg: nem a víztest jó ökológiai állapotát, hanem csak jó ökológiai potenciálját kell elérni, ami kevésbé költséges, reálisabb és a társadalom számára fontos gazdasági és szociális célkitűzések teljesítése szempontjából elfogadhatóbb környezeti célkitűzést jelent.
    Az (a) (i) bekezdés azt mondja ki, hogy mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítható egy víztest és ilyenkor csak a víztest jó ökológiai potenciálját kell biztosítani. Akkor lehet azonban csak egy víztestet jelentősen módosítottá illetve mesterségessé nyilvánítani, ha a víztest hidrológiai és hidromorfológiai jellemzőinek a jó ökológiai állapot érdekében történő megváltoztatása (tehát például az árvízvédelmi művek elbontása, a hullámtér vízvezető képességét jelentősen csökkentő élőhelyek állapotának változatlanul hagyása stb.) jelentős mértékben csökkenti az árvízvédelmi rendszerek védőképességét és az árvízvédelmet nem lehet más, környezeti szempontbók kedvezőbb módon megoldani.

    4. cikk

    Környezeti célkitűzések

    3. paragrafus A tagállamok egy felszíni víztestet mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilváníthatnak, ha

    (a) a víztestek hidrológiai és hidromorfológiai jellemzőinek a jó ökológiai állapot érdekében szükséges megváltoztatása jelentős mértékben káros hatással lehet:

    (iv) a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre

    (b) a víztest mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált, hasznos célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne.

    A víztestek mesterségessé vagy jelentősen módosítottá nyilvánítását és annak okait külön ismertetik a 13. cikkben előírt és hatévente felülvizsgálandó vízgyűjtő gazdálkodási tervben


    Nagyon fontos a 3. fejezet (b) bekezdése, ami kimondja, hogy a víztest akkor nyilvánítható mesterségessé vagy jelentősen módosítottá, ha annak mesterséges vagy megváltoztatott jellemzői által szolgált árvízvédelmi célkitűzések a műszaki megvalósíthatóság vagy az aránytalan költségek miatt nem érhetők el olyan más ésszerű módszerrel, amely a vizek állapota szempontjából jelentős mértékben jobb megoldás lenne.

    13. cikk

    A vízgyűjtő gazdálkodási tervek

    4. paragrafus A vízgyűjtő gazdálkodási terv a VII. mellékletben részletezett információkat tartalmazza.


    Fontos az is, hogy a mesterségessé illetve erősen módosítottá nyilvánítás okait a vízgyűjtő gazdálkodási tervekben ismertetni kell. A mesterségessé illetve erősen módosítottá nyilvánítást a VKI Közös Végrehajtási Stratégiája keretében az EU Víz Igazgatók javaslatára létrehozott munkacsoport által készített útmutató szerint egy hosszú igazolási folyamatnak kell megelőznie, amely során az okokat alapos vizsgálatokkal kell igazolni.
    A vízgyűjtő gazdálkodási tervek tartalmára vonatkozó előírásokat a VKI VII. mellékletének A/5. bekezdése tartalmazza. Ez a bekezdés visszautal a 4.cikk (Környezeti Célkitűzések) 4. és 6. paragrafusára, amelyeknek a vonatkozó részleteit már az előbbiekben ismertettük. Az A/5. bekezdése szemléletes példa a VKI gondos tanulmányozásának nehézségeire.

    VII. MELLÉKLET
    VÍZGYŰJTŐ GAZDÁLKODÁSI TERVEKA.

    A vízgyűjtő gazdálkodási tervek a következő elemeket tartalmazzák:

    5. a 4. cikk szerint a felszíni vizekre, a felszín alatti vizekre és a védett területekre megállapított környezeti célkitűzések listája, különösképpen ide értve azoknak az eseteknek a meghatározását, amelyekben használták a 4. cikk (4), (5), (6) és (7) bekezdésében foglaltakat, és az e cikk által megkívánt információkat;

  4. A negyedik névszerinti hivatkozás a 4. cikk 6. paragrafusában található. Eszerint a víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti a VKI megszegését többek között akkor, ha azt szélsőséges árvizek okozzák és teljesülnek a 6. paragrafusban felsorolt feltételek.
    A 4. cikk 6.paragrafusában felsorolt feltételekből az következik, hogy az árvizek által a vizek és a vízi környezet élővilágának állapotában okozott károk csökkentése, megelőzése, megszüntetése érdekében szükséges intézkedéseket meg kell tervezni és a vízgyűjtő gazdálkodási tervekben, illetve korszerűsített változataikban ismertetni kell.

    4. cikk

    Környezeti célkitűzések

    6.paragrafus A víztestek állapotának időszakos leromlása nem jelenti ennek az irányelvnek a megszegését, ha az kivételes vagy ésszerűen előre nem látható természetes ok vagy vis major - különösen a szélsőséges árvizek és a hosszú aszályos időszakok - következménye, vagy ha ésszerűen előre nem látható balesetekből következik, továbbá, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

    (a) minden megvalósítható lépést megtettek az állapot további romlásának megelőzésére és azért, hogy ne veszélyeztessék ezen irányelv célkitűzéseinek a teljesítését olyan más víztestekben, melyekre az előbbi körülmények nincsenek hatással;

    (b) a vízgyűjtő gazdálkodási tervben meghatározták azokat a feltételeket, amelyek esetén a körülményeket kivételessé vagy ésszerűen előre nem láthatóvá lehet nyilvánítani, ide értve a megfelelő jellemzők megadását is;

    (c) az intézkedési program tartalmazza a kivételes körülmények között teendő intézkedéseket, s ezen előirányzott intézkedések nem veszélyeztetik a víztest minőségének helyreállását a körülmények rendeződését követően;

    (d) évente számba veszik a kivételes vagy az ésszerűen előre nem látható körülmények hatásait, és - a 4. paragrafus (a) bekezdésben kifejtett okok alapján - minden lehetséges intézkedést megtesznek, hogy a víztest állapota a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül visszaálljon az említett körülmények hatása előtti állapotra, és

    (e) a vízgyűjtő gazdálkodási terv következő korszerűsítésébe beépítik az említett körülmények hatásainak, valamint az (a) és (d) bekezdésekkel összhangban megtett vagy megteendő intézkedéseknek az összefoglalását.

    A 4.cikk 6.paragrafusának (d) bekezdése a 4.cikk 4.paragrafusának (a) bekezdésére utal. A 4.cikk 4.paragrafusa kimondja, hogy a 4.cikk 1. paragrafusában a vizek jó állapotának elérésére megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekkel kapcsolatos célkitűzések fokozatos elérése érdekében akkor, ha az érintett víztest állapotában nem következik be további romlás, és az összes többi előírt feltétel teljesül.

    4.cikk

    4. paragrafus:

    Az 1. paragrafusban megállapított határidőket meg lehet hosszabbítani a víztestekkel kapcsolatos célkitűzések fokozatos elérése érdekében, feltéve, hogy az érintett víztest állapotában nem következik be további romlás, és az összes alábbi feltétel teljesül:

    (a) A tagállamok megállapítják, hogy a víztestek állapotának szükségesnek tartott javulása az 1. paragrafusban meghatározott határidőkre az alábbi okok legalább egyike miatt ésszerű módon nem érhető el:

    (i) a műszaki megvalósíthatóság miatt a javulás szükséges mértéke csak a határidőt meghaladó időszakokban érhető el;

    (ii) a javulások határidőn belüli elérése aránytalanul költséges lenne;

    (iii) a természeti viszonyok nem teszik lehetővé a víztest állapotának feljavítását az adott határidőre.


    A 4. cikk 1.paragrafusa azt írja elő, hogy a VKI hatálybalépését követő 15 éven belül, tehát 2015-ig kell elérni a vizek jó állapotát (tehát a jó kémiai és jó ökológiai állapotát). Kivételt képeznek a mesterségessé illetve erősen módosítottá nyilvánított víztesteket, amelyek esetén 2015-ig a vizek jó kémiai állapotát és jó ökológiai potenciálját kell elérni.

    4. cikk

    Környezeti célkitűzések

    1.paragrafus A vízgyűjtő gazdálkodási tervekben meghatározott intézkedési programok működőképessége érdekében:

    (a) a felszínivizekre nézve

    (ii) a tagállamok megvédik, javítják, és helyreállítják az összes felszíni víztestet - a mesterséges és erősen módosított víztestekre vonatkozó (iii) bekezdésben foglaltak alkalmazásától függően - azzal a céllal, hogy legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a felszíni vizek jó állapotát,[...] .

    (iii) a tagállamok megvédik, és javítják az összes mesterséges és erősen módosított víztestet azért, hogy legkésőbb ennek az irányelvnek a hatálybalépését követő 15 éven belül elérjék a jó ökológiai potenciált és a felszíni víz jó kémiai állapotát,[...].

  5. Az ötödik névszerinti hivatkozás a 11. cikk 3. paragrafusának utolsó, (l) bekezdésében található. Ez a bekezdés előírja azt, hogy intézkedéseket kell tervezni az árvizek által okozott jelentős szennyezések hatásainak megelőzésére és/vagy csökkentésére, az ilyen eseményeket észlelő vagy azokra figyelmeztető rendszerek létrehozására és a vízi ökoszisztémák veszélyeztetésének csökkentésére. Ezeknek az intézkedéseknek bele kell kerülniük a vízgyűjtő gazdálkodási tervekbe.

    11. cikk

    Az intézkedési program

    3. paragrafus "Alapintézkedések" a minimálisan teljesítendő követelmények, amelyek a következőket foglalják magukba:

    (l) minden, a műszaki berendezésekből származó jelentős szennyezőanyag-veszteség megelőzésére, valamint a balesetszerű szennyezési események - például az árvizek - hatásainak megelőzésére és/vagy csökkentésére szolgáló intézkedés, ide értve az ilyen eseményeket észlelő vagy azokra figyelmeztető rendszereket, és minden megfelelő intézkedést, amely a nehezen előrejelezhető balesetek esetén csökkenti a vízi ökoszisztémák veszélyeztetését.

  6. A hatodik névszerinti hivatkozás a 11.cikk 5.paragrafusában található. Ez kimondja azt, hogy abban az esetben, ha szélsőséges árvizek miatt nem lehet teljesíteni a 4. cikk alapján meghatározott környezeti célkitűzéseket, akkor a 4. cikk 6. paragrafusában (ld. előbb) foglalt feltételeknek megfelelő követelmények teljesítése esetén a tagállamoknak nem feltétlenül kell kiegészítő intézkedéseket hozniuk a vizek jó állapotának biztosítására.

    11. cikk

    Az intézkedési program5. paragrafus Ahol a megfigyelések vagy egyéb adatok azt jelzik, hogy a víztestekre vonatkozóan a 4. cikk alapján meghatározott célkitűzések valószínűleg nem érhetők el, a tagállam biztosítja, hogy

    • vizsgálják meg a lehetséges sikertelenség okait,
    • ahol szükséges, vizsgálják meg és vizsgálják felül a vonatkozó hozzájárulásokat és engedélyeket,
    • ahol szükséges, vizsgálják felül és módosítsák a monitoring programot,
    • szükség szerint hozzanak kiegészítő intézkedéseket a megállapított célkitűzések elérése érdekében, a megfelelő esetekben ide értve szigorúbb környezetminőségi szintek megállapítását, az V. mellékletben foglalt eljárás szerint.

    Ha ezek az okok kivételes és ésszerűen előre nem látható természetes ok vagy vis major következményei, különösen olyanok, mint a szélsőséges árvizek és a hosszú aszályok, a tagállam megállapíthatja azt is, hogy nem szükségesek kiegészítő intézkedések, fenntartva a 4. cikk 6. paragrafusában foglaltakat.

  7. A hetedik névszerinti hivatkozás a VKI II. Mellékletének 2.4 fejezetében található. A II. Melléklet a felszíni és felszín alatti vizek típusainak jellemzési módjával, a vizeket érő terheléseknek és ezeknek a vizek állapotára gyakorolt hatásainak a meghatározásával foglalkozik. A 2.4 fejezet arra utal, hogy vannak olyan esetek, amikor a 4.cikkben (Környezeti Célkitűzések) meghatározott feltételek esetén a felszín alatti vizek szintjére vonatkozóan kevésbé szigorú környezeti célkitűzések fogalmazhatók meg és így a felszín alatti vizek szintje eltérhet az élővilág szempontjából optimálisnak tartott értékektől. A 4. cikk előírásai alapján azonban megállapítható, hogy ez csak nagyon alapos vizsgálatokkal igazolt és indokolt okok esetén történhet meg.

    2. Melléklet2.

    FELSZÍN ALATTI VIZEK

    2.4 A felszín alatti víz szintjében bekövetkező változások hatásának felülvizsgálataA tagállamok meghatározzák azokat a felszín alatti víztesteket is, amelyekre a 4. cikk szerint alacsonyabb szintű célkitűzéseket állapítanak meg, figyelembe véve a víztest állapotának hatását

    (i) a felszíni vizekre és a kapcsolódó szárazföldi ökoszisztémákra;

    (ii) a vízrendezésre, az árvízvédelemre és lecsapolásra;

    (iii) az emberiség fejlődésére.


Milyen hatásokat okoznak az árvízvédelmi tevékenységek a vizek állapotára?

Az árvíz- és belvízvédelem módszerei jelentős mértékű beavatkozást jelentenek a vizek állapotába. A VKI-nek az árvízvédelemre és belvízvédelemre vonatkozó előírásait úgy kell keresni, hogy az emberi tevékenységek által a vizek állapotát jelentős mértékben befolyásoló terhelésekre és ezeknek a vizek állapotára gyakorolt hatására és a kedvezőtlen hatások megszűntetésére illetve elfogadható mértékűre való csökkentésére vonatkozó előírásokat keressük.

A "jelentős" terhelés definíciója

Forrás: D&UK project managers (October 2000) Description of Pressures and Physical Alterations, Paper HMWB5

Különböző lehetőségek a terhelések "jelentősnek" nyilvánítására:

  • a terhelés abszolút mértéke,
  • a terhelés relatív mértéke,
  • a terhelés hatása a víz állapota valamilyen kiválasztott jellemzőjének növekvő trendjére,
  • a terhelés potenciális hatása arra, hogy a víztest állapota nem tud megfelelni a Keretirányelv alapján meghatározott környezeti célkitűzéseknek.

Általánosságban megállapítható, hogy nem szabad a VKI-t úgy olvasni, hogy keressük benne a különböző vízgazdálkodási tevékenységek szószerinti említését (pl. öntözés, hajózás, folyószabályozás stb.), mert ezek szintén ritkán vagy egyáltalán nem fordulnak elő a szövegben, mégis a VKI nagyon sok előírása vonatkozik rájuk, mert a vizek állapotát jelentős mértékben befolyásolják.

Forrás: D&UK project managers (October 2000) Description of Pressures and Physical Alterations, Paper HMWB5

Az emberi beavatkozások által előidézett legjelentősebb hidromorfológiai változások:

  • vízhozamok nagyságának és dinamikájának változásai,
  • felszínalatti víztestekkel való kapcsolat változásai,
  • vízfolyás folytonosságának változásai,
  • mélység és szélesség változásai,
  • folyóágy összetételének és szerkezetének változásai és
  • tengerparti zónák szerkezetének változásai.

A legnagyobb hatású beavatkozásokat előidéző tevékenységek:

  • hajózás,
  • árvízvédelem és tengerár elleni védelem,
  • vízenergia termelés,
  • mezőgazdaság,
  • vízellátás és
  • urbanizáció.

A legtöbb beavatkozás legnagyobb hatást okozó szerkezetei:

  • gátak és zsilipek, amelyek megzavarják a folyók folytonosságát és változásokat okoznak a hidrológiai és hidraulikai rezsimben.

Az emberi tevékenységeknek a vizek állapotára gyakorolt hatásait kell vizsgálni. Az emberi tevékenységek hatásainak elemzése azt jelenti, hogy meg kell állapítani, hogy milyen emberi beavatkozások okozták a múltban, okozzák jelenleg és fogják várhatóan okozni a jövőben a felszíni és felszín alatti vizek állapotának romlását. Ezeket az emberi tevékenységeket kell megszűntetni, csökkenteni vagy szabályozni, illetve a múltbeli tevékenységek által okozott környezeti károkat kell elhárítani a vízgyűjtő gazdálkodási tervben kidolgozott intézkedési programokkal.

A vízgazdálkodási tevékenységek által okozott fizikai változások

Forrás: D&UK project managers (October 2000) Description of Pressures and Physical Alterations, Paper HMWB5

Árvízvédelem

  • Árterület és vizes élőhelyek területének csökkentése (az árvízvédelmi töltésekkel).
  • Vízfolyás folytonosságának megzavarása (gátak, zsilipek).
  • Hordalékszállítás megzavarása (gátak, zsilipek).
  • Csatornázás, hosszirányú kiegyenesítés.
  • Keresztmetszet megváltoztatása.
  • Partbiztosítás (kőszórás, betonburkolat stb.).
  • Holtágak és vizes élőhelyek elválasztása a vízfolyástól.
Szükség van-e arra, hogy a Keretirányelv a jelenleginél több előírást tartalmazzon az árvízvédelemre vonatkozóan?

A Keretirányelv más vízgazdálkodási tevékenységgel kapcsolatban sem tartalmaz olyan előírásokat, amelyek a szociális és gazdasági célkitűzések meghatározásának módjára illetve a célkitűzések elérését biztosító módszerek megtervezésére vonatkozna, mert jobb, ha ezeket az előírásokat a nemzeti sajátosságoknak és gazdasági színvonalnak megfelelően a tagállamok határozzák meg. Az árvízvédelemre vonatkozóan sincs szükség arra, hogy a Keretirányelv további előírásokat tartalmazzon.

Nem fontos az árvízvédelem fejlesztése az Európai Unióban, nincs szükség a tagállamok együttműködésére az árvízkárok megelőzése érdekében?

Az árvízvédelem fejlesztése az EU sok tagállama számára nagyon fontos, de az, hogy milyen védőképességű műveket kell kialakítani, mikorra és milyen módszerekkel, nem tartozik a Keretirányelv hatálya alá, a Keretirányelv nem tartalmaz erre vonatkozó előírásokat, de nem is célszerű, hogy az árvíz témakörben központi, EU szintű szabályozások szülessenek.

Az árvízkárok megelőzésével kapcsolatos európai kezdeményezés nagyon fontos, mert akkor, ha az EU tagállamai kicserélik az árvizek megelőzésével kapcsolatos tapasztalataikat és összegyűjtik az árvizek megelőzésére alkalmazott legjobb módszereket, sokkal hatékonyabban fejleszthetik és működtethetik az árvízvédelmi rendszereiket. Az Európai Unió nem törekszik az árvizekre vonatkozó központi előírások kidolgozására, hanem csak a legjobb módszerek gyűjteményének közreadásával igyekszik segíteni az árvízvédelem általános, jelentős fejlesztését Európában.

Ezek a megállapítások nem jelentik azt, hogy a több ország által megosztott vízgyűjtőkön nem lehet szükség arra hogy az országok közös árvízvédelmi terveket készítsenek, azaz megállapodjanak az árvízvédelem célkitűzéseiben és a célkitűzések elérésének módszereiben.

A Rajna vízgyűjtő országainak 1999-ben és a Maas vízgyűjtő országainak 2000-ben kötött új vízvédelmi és vízgazdálkodási egyezménye már tartalmazza is az árvízvédelmi együttműködést, mégpedig a folyók egész vízgyűjtőterületére vonatkoztatva. A kétoldalú határvízi egyezmények eddig is tartalmazták a határvizekre vonatkozó árvízvédelmi együttműködést, azonban nem az egész vízgyűjtőre érvényes területi hatállyal. Az előbbi egyezmények újdonsága az, hogy kimondják, hogy nemcsak a vízminőség védelmet, hanem az árvízvédelmet is az egész vízgyűjtőn lejátszódó hidrológiai folyamatok és az egész vízgyűjtőn végzett emberi tevékenységek figyelembe vételével kell tervezni és végrehajtani.

Csak az Európai Unióban változik az árvízvédelmi koncepció?

Az ENSz Európai Gazdasági Bizottsága (EGB) a 90-es évek elején ajánlásokat fogalmazott meg az EGB országok kormányai számára az ökológiai rendszerekre épülő vízgazdálkodásról (United Nations Economic Commission for Europe 1995). Az ajánlások (amelyeket az EGB kormányainak főtanácsadói 1992. márciusában fogadtak el) tartalmazzák a következő fontos megállapításokat:

  • Az ökológiai rendszerekre épülő vízgazdálkodás általános alapelveit be kell vezetni a mindennapi vízgazdálkodási tervezésben és vízgyűjtő gazdálkodásban.
  • Az egész vízgyűjtő területet az integrált, ökológiai rendszerekre épülő vízgazdálkodás természetes egységének kell tekinteni.

A Rajna Árvízvédelmi Akcióterve is fő célkitűzésének tekinti azt, hogy az árvízvédelem tervezése és működtetése az ökológiai rendszerek fejlesztésével és megőrzésével összehangoltan történjen:

"Az Akció Terv célja az emberek és javak védelme az árvizekkel szemben, integrálva a Rajna és árterületei ökológiai fejlesztésével."

Az EU Víz Keretirányelve már az előbbieknél is továbblép. Kötelezővé teszi azt, hogy az EU tagállamaiban 2015-ig biztosítani kell a felszíni vizek és a hozzájuk csatlakozó parti területek jó ökológiai állapotának elérését és ennek megőrzését. A Keretirányelv kivételes esetekben lehetővé teszi későbbi határidő vagy enyhébb környezeti célok megfogalmazását, de ezeket nagyon alaposan indokolni kell.

A Keretirányelv kötelezővé teszi annak vizsgálatát, hogy az emberi tevékenységek milyen hatással vannak a vizek ökológiai állapotára. A Keretirányelv értelmezésével foglalkozó szakértők az árvízvédelmet a tározók, duzzasztóművek, stb. mellett a vizek ökológiai állapotát befolyásoló egyik legjelentősebb beavatkozásnak tartják, ami a jelenleg meglévő és a tervezett árvízvédelmi műveknek a Keretirányelv rendelkezéseinek megfelelő felülvizsgálatát teszi szükségessé.

Az Európai Környezeti Iroda (European Environmental Bureau - EEB), amely 140 európai állampolgári környezeti szervezet szövetsége, úgy látta, hogy nagy a veszélye annak, hogy a könnyítési lehetőségekkel gyakran kívánnak majd élni a tagállamok, és így a Keretirányelv nem fogja teljesíteni a vizek állapotának javulásával és megőrzésével kapcsolatos várakozásokat. Ezért egy állásfoglalást juttattak el az Európai Bizottsághoz, amelyben tíz javaslatot tettek a Keretirányelv hatásosságának megőrzése érdekében.

Az egyik javaslatban az EEB felhívta a figyelmet arra, hogy a Keretirányelvnek azokat az előírásait, amelyek alkalmazásának megvannak a feltételei, már jelenleg is alkalmazni kell, annak ellenére, hogy csak 2003. december 31.-ig kell beépíteni a Keretirányelv előírásait a tagállamok jogrendjébe. Ezzel a kérdéssel az Európai Parlament is foglalkozott az Európai Bizottság és az Európai Parlament 2001. március 15-én tartott plenáris ülésén és az ülésen állást foglaltak arról, hogy

  • a vizek állapota romlásának megelőzése elvet 2000. december 22. óta alkalmazni kell
    és
  • ez a határidő nem halasztható 2003-ra, 2004-re vagy akár 2012-re!
    Az átmeneti időszakban, amíg a tagállamok a Keretirányelvet a nemzeti jogrendszerükbe beépítik:
  • a vizek állapotát befolyásoló új beavatkozások és vízkivételek meg kell, hogy feleljenek a Keretirányelv 4. cikke 7. bekezdésének (a 4. cikk a környezeti célkitűzésekkel foglalkozik).

A 4.cikk (7) szerint be kell mutatniuk a tagállamoknak, hogy

  • minden intézkedést megtettek az esetleges kedvezőtlen hatások csökkentésére,
  • a fejlesztések jelentős közérdeket szolgálnak, és
  • nincs más környezeti szempontból kedvezőbb technikai vagy gazdasági megoldás.

Előbbiek alapján levonhatók a következő fontos következtetések:

  • Az árvízvédelmi koncepció-tervezésnek a legfontosabb újdonsága az kell, hogy legyen, hogy az árvízvédelem - vagy árvíz- gazdálkodás - fejlesztését az ökológiai rendszerek jó állapotát biztosító és megőrző tevékenységek megtervezésével együtt kell megoldani, tehát alkalmazni kell az ökológiai rendszerekre épülő vízgazdálkodás elvét.
  • A Tiszának és teljes árterének (beleértve a mentett oldali területeket is) biztosítani kell a jó ökológiai állapotát, nemcsak a védetté nyilvánított területeknek.

Csak olyan árvízvédelmi koncepció-tervet szabad elfogadni, ami megfelel a Keretirányelv rendelkezéseinek. Ez azt jelenti, hogy minden tervezett tevékenységgel kapcsolatban el kell végezni azokat a vizsgálatokat, amelyeket a Keretirányelv előír.

Vannak nemzetközi programok és projektek, amelyek eredményeifelhasználhatók az új árvízvédelmi koncepció érvényesítéséhez?

Magyarországon jelenleg intenzív tervezési és kutatás-fejlesztési tevékenység folyik az árvízvédelem fejlesztése érdekében. Ennek programjai és eddigi eredményei valószínűleg közismertek. Az elmúlt években sok nemzetközi program és projekt is foglalkozott az új árvízvédelmi koncepció megvalósításának módszertani lehetőségeivel, amelyeket általában nem ismer a szakmai közvélemény.

Az új árvízvédelmi koncepció érvényesítéséhez felhasználható eredményeket adó programok, projektek és dokumentumok:

A Tisza vízgyűjtő vizes élőhelyeinek helyreállításával foglalkozott a következő projekt:

European Union PHARE Programme (2000): Transboundary Cooperation in Wetland Conservation and River Basin Management for the Danube River Basin (European Commission, Phare Contract 99-0078), Component 2: Floodplain Restoration and Protection in the Tisza River, Final Report, December 2000, Halcrow Water in association with Resource Analysis BV, Netherlands & Vituki Consult RT, Hungary

Az árterek értékelése volt a tárgya a következő munkának:

WWF (1995): Economic Evaluation of Danube Floodplains, WWF International Discussion Paper, March 1995

Az árvízvédelem helyzetét értékelte a Tisza vízgyűjtőjén az alábbi projekt:

European Union PHARE Programme (2000): Water resources, flood warning and flood prevention, International cooperation for the management of the Tisza River Basin, International Cooperation in Danube River Basin management

A Tisza vízgyűjtő élővilágának védelmére tartalmaz javaslatokat az alábbi dokumentum:

The Upper Tisza Valley: Preparatory proposal for Ramsar site designation and an ecological background, TISCIA monograph series 1418-0448, ISBN 963 04 7645 8

Az árterületek helyreállítási politikájával és gazdasági elemzésével és ezzel kapcsolatos mintapéldákkal foglalkozik a következő három dokumentum:

WWF European Freshwater Programme (November 2000): Policy and Economic Analysis of Floodplain Restoration in Europe, Opportunities and Obstacles, Wise Use of Floodplains, EU LIFE-Environment Project

WWF European Freshwater Programme (2000): A review of 12 WWF river restoration projects across Europe, Wise Use of Floodplains, EU LIFE-Environment Project

WWF European Freshwater Programme (2001): Water and Wetland Index, Assessment of 16 European Countries, Phase 1 Results, April 2001

A vizes élőhelyeknek a vízgyűjtő gazdálkodásban betöltött szerepével és a Keretirányelv várható hatásaival foglalkozó szeminárium anyagát tartalmazza az alábbi kötet (a szeminárium jelentős mértékben az árterületekkel foglalkozott, mint a legfontosabb élőhelyekkel):

European Commission - WWF (2000): The role of wetlands in river basin management, Impleneting the EU Water Framework Directive, A seminar series on water, Proceedings, November 2000

Nagyon jó példa lehet a koncepció-tervezéshez a Rajna vízgyűjtő árvízvédelmi koncepciója, amelyből ízelítőt ad a Rajna Árvízvédelmi Akcióterve:

International Commission for the Protection of the Rhine (March 1998): Action Plan on Flood Defence

A vízgazdálkodási tervezéshez nagyon fontos alapelvekre tett javaslatot a kilencvenes évek elején az EGB, amelyek az árvízvédelem szempontjából is alapvető jelentőségű részeket tartalmaznak:

United Nations Economic Commission for Europe (1995): Recommendations to ECE governments on ecosystem-based water management, Protection and Sustainable Use of Waters - Recommendations to ECE Governments, Water Series No.2., ECE/CEP/10

Az EGB útmutatót is készített az alapelvek alkalmazásához:

United Nations Economic Commission for Europe (1993): Guidelines on the ecosystem approach in water management Water Series No.1., ECE/ENVWA/31

Az EU-ban jelentős programok folynak az árvízvédelemmel kapcsolatban. Ezek közül két legfontosabb:

RIPARIUS és RIBAMOD EU programok

Jelenleg készül egy EU CIS útmutató a VKI végrehajtásához a vizes élőhelyeken.

Az aszály és a VKI

A Keretirányelv hatálya minden olyan emberi tevékenységre kiterjed, amely jelentős mértékben kedvezőtlenül befolyásolhatja a vizek állapotát és így akadályozhatja a vizek jó állapotának elérését illetve megőrzését. Az aszálystratégia számos olyan emberi beavatkozást tartalmazhat, amely a vizek ökológiai állapotára jelentős kedvező vagy kedvezőtlen hatást gyakorolhat, ezért az aszálystratégia kialakításakor figyelembe kell venni a Keretirányelv előírásait. Az aszálystratégia és a VKI kapcsolatáról összefoglalóan a következőket állapíthatjuk meg:

  1. A Keretirányelv közvetlenül csak az élővilág szempontjából foglalkozik a aszályos időszakok alatt jelentkező problémákkal. Enyhébb környezeti célkitűzések megfogalmazását teszi lehetővé olyankor, ha a vizek romló állapotát nem az emberi tevékenységek, hanem az aszály idézte elő. Ilyen esetekben is előírja azonban azt, hogy az élővilág károsodását a lehetséges mértékben csökkenteni kell.
  2. A Keretirányelv szelleméből az következik, hogy abban az esetben, ha az aszálykárok enyhítése jelentős közérdek, bizonyos feltételek betartásával el lehet tekinteni a vizek jó állapotának biztosításától, illetve a jó állapot biztosítására előírt határidőt túl lehet lépni.
  3. Ellentétes irányban hat a költség-visszatérülés elvének alkalmazására vonatkozó előírás, ami azt jelenti, hogy gazdasági érdekből csökkenthetők az aszálykárok például öntözéssel, víztározással, vízátvezetéssel stb., de csak akkor, ha ezek a beavatkozások nem rontják a vizek állapotát és ha a haszonélvezők a beavatkozások közvetlen-, készlet- és környezeti költségeit visszatérítik.
  4. A Keretirányelv legfontosabb célkitűzése a felszíni és a felszín alatti vizek jó állapotba hozása és a jó állapot megtartása. Ehhez kulcskérdés a jó állapot pontos definiálása. Ez kell, hogy legyen az aszálystratégiának is az egyik legfontosabb fogalma. Olyan aszálystratégiát kell kidolgozni, amely elősegíti és semmilyen módon nem veszélyezteti a Keretirányelv jó vízállapotok elérésére vonatkozó célkitűzéseinek az érvényesítését.
  5. Aszályos időszakokban a Keretirányelv előírásai szerint nem szabad rontani a felszíni vizeknek azt a mennyiségi állapotát, ami a jó ökológiai állapot biztosításához szükséges. Ennek a szabálynak a betartásától azonban jelentős közérdek esetén feltehetően el lehet tekinteni, azonban azt még pontosítani kell, hogy mi tekinthető jelentős közérdeknek.
  6. A Keretirányelv nem foglalkozik a gazdasági szektorok szempontjából jónak tekinthető vízmennyiségi állapot biztosításával (például a hajózás számára szükséges vízmélység, a vízenergia termeléshez szükséges vízszint különbség és vízhozam, az üdüléshez és vízi-sportokhoz szükséges vízmélység, az öntözéshez szükséges vízmennyiség stb.), és egyes esetekben (pl. öntözés) a gazdasági szektoroknak megfelelő vízminőség biztosításával sem. Nem foglalkozik továbbá azzal sem, hogy milyen mértékadó vízszintekre vagy vízhozamokra kell kiépíteni a vízépítési műtárgyakat. Nem foglalkozik az előbbi feladatokkal akkor sem, ha azok az aszálykárok elhárítását szolgálják. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gazdasági szektorok aszályproblémáinak megoldása nem fontos feladat, csak azt jelenti, hogy a gazdasági szektorok aszályproblémáinak megoldását a Keretirányelv gazdasági kérdésként kezeli és az ezzel kapcsolatos szabályozásokat a tagállamokra bízza. Ugyanez a helyzet az árvízvédelemmel és a belvízvédelemmel is.
    A Keretirányelv tulajdonképpen azt mondja, hogy akkor, ha van, aki a gazdasági szektorok vízzel kapcsolatos igényei kielégítésének a közvetlen költségeit, valamint készlet- és környezeti költségeit is megfizeti, és az igények kielégítése nem sérti a Keretirányelv előírásainak megfelelő környezeti célkitűzések teljesítését, akkor az igényeket ki lehet elégíteni. Az ezzel kapcsolatos szabályozások kidolgozása és érvényesítése a tagállamoknak, illetve a tagállamok hatóságainak a feladata és illetékessége.
  7. Ha a vizek jó állapotát lehetetlen vagy csak ésszerűtlenül költséges módon lehet elérni, akkor el lehet tekinteni a jó állapot elérésétől. Ilyenkor mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy a vizek állapota ne romoljon tovább. Azt nem mondja meg pontosabban a Keretirányelv, hogy mit jelent az, hogy ésszerűtlenül magas költség.
    Felmentés kapható a jó állapot elérésének illetve a további romlás megelőzésének követelménye alól akkor, ha a víztestek kedvezőtlen vagy romló állapota olyan okok következménye, amelyeket árvizek vagy aszályok, illetve magasabb rendű közérdek indokolt. A felmentés feltétele az, hogy mindent megtesznek a víztest állapotát érő kedvezőtlen hatások csökkentésére.
    Nem határozza meg a Keretirányelv azt, hogy mi tekinthető magasabb rendű közérdeknek. Ez nehezíti a Keretirányelv előírásainak értelmezését és vitákra adhat majd okot. Feltehetően a magasabb rendű közérdek kategóriájába kell sorolni az emberi élet és vagyon védelme, a létfenntartási feltételek biztosítása érdekében végzett folyószabályozást és az árvízvédelmi rendszerek fejlesztését. Az még eldöntendő kérdés, hogy a hajózás feltételeinek biztosítása, az öntözővíz, a vízenergia termelés és a vízparti üdülés feltételeinek biztosítása, a belvízrendezés vagy az aszálystratégia elemei milyen esetekben és milyen mértékig tartoznak ebbe a kategóriába.
    Jelenleg már mód van arra, hogy a magyar szakértők bekapcsolódjanak az EU Víz Igazgatók Értekezletének javaslatára és irányításával a Keretirányelv bevezetéséhez kidolgozott Közös Stratégia megvalósításával foglalkozó munkacsoportok tevékenységébe, amelyek pontosabban értelmezik a Keretirányelv előírásait és útmutatókat dolgoznak ki azok végrehajtásához. A munkacsoportok tevékenységén keresztül valószínűleg el tudjuk érni azt, hogy a Keretirányelvet ne értelmezzék Magyarország számára nagyon kedvezőtlen módon az útmutatók kidolgozásakor.
  8. A Keretirányelv nagyon fontos célkitűzése a vizes élőhelyek védelme és állapotuk javítása. Különös figyelmet érdemel az a tény, hogy ez nemcsak a felszíni és felszín alatti víztestekre vonatkozik, hanem a tőlük közvetlenül függő szárazföldi élőhelyekre és vizes élőhelyekre is, tekintettel azok vízszükségletére.
  9. A Keretirányelv a gazdasági szektorok vízigényének kielégítését, a vízhasználatok biztosítását is fontos célkitűzésének tekinti, de különös figyelmet fordít a fenntarthatóságra, azaz a Keretirányelvben előírt környezeti célkitűzések teljesítésére. A Keretirányelv víztakarékosságra és a vízkészletek minőségének védelmére ösztönöz és ezzel jelentős mértékben elősegíti az aszálystratégiák érvényesítését, illetve tulajdonképpen annak egyes elemeinek figyelembe vételét is előírja.
  10. A Keretirányelv elvileg hozzájárul az árvizek és az aszályok hatásainak mérsékléséhez, azt azonban se a Keretirányelv Preambuluma, se a cikkei, illetve mellékletei nem pontosítják, hogy ez milyen formában történik, s nem derül ki az sem, hogy milyen hatások mérsékléséről van szó. A Keretirányelv szelleméből az következik, hogy elsősorban vagy egyedül csak az élővilágot védi közvetlenül a aszályok káros környezeti hatásaitól, a gazdasági szektorok aszály-problémáinak megoldásához csak közvetve járul hozzá.
  11. A Preambulum kihangsúlyozza, hogy a Keretirányelv nem minden korlátozás nélkül támogatja a vízhasználatokat, hanem csak a fenntartható, kiegyensúlyozott és méltányos vízhasználatot segíti elő. Ugyanakkor kinyilvánítja azt is, hogy az előbbi feltételeknek megfelelő vízhasználatokhoz elegendő mennyiségű, jó minőségű felszíni és felszín alatti víz biztosítását tartja szükségesnek. Ez a megállapítása a Keretirányelvnek jelentős hozzájárulás lehet az aszálystratégiához.
  12. A Keretirányelv nem kívánja helyettesíteni a meglévő nemzetközi egyezményeket, nem tartalmaz azoknak ellentmondó előírásokat. Ezzel szemben hozzá kíván járulni az egyezmények célkitűzéseinek teljesítéséhez, ami vonatkozik az aszállyal kapcsolatos nemzetközi egyezményekre is.
  13. Nagyon fontos fogalma a Keretirányelvnek a "víztest". A fogalom meghatározások között csak a "felszíni víztest" és a "felszín alatti víztest", illetve az "erősen módosított víztest" fogalom meghatározását találjuk. Utóbbi rendkívül fontos és bonyolult módon értelmezhető fogalom, amely értelmezésével és használatával jelenleg az EU Víz Igazgatók Értekezletének Közös Stratégiai Programja alapján létrehozott külön munkacsoport foglalkozik. Előfordulhat például az, hogy egy felszíni víztest az emberi tevékenységek következtében lényegesen megváltozott, mégsem lehet illetve mégsem szabad a Keretirányelv szerinti értelmezésben és következményekkel erősen módosított víztestnek tekinteni. A Keretirányelv szelleméből az következik, hogy a felszíni víztesteket az aszálystratégia végrehajtása érdekében is csak rendkívüli esetekben szabad erősen módosítani illetve erősen módosítottnak tekinteni.
    A Keretirányelv bevezetése során a felszíni víztesteket és a felszín alatti víztesteket is ki kell jelölni. A "víztest" tulajdonképpen a vizek jó állapotba hozására irányuló tevékenységi programok meghatározásának és végrehajtásának legkisebb egysége. Az aszálystratégia intézkedéseit is célszerű lesz sok esetben a Keretirányelv alapján kijelölt víztestekre meghatározni, mert ezek lesznek a vízgazdálkodási tevékenységek legkisebb területi alapegységei.
    A "víztest" jogi fogalom, mert több kis hasonló tulajdonságú állóvíz (pl. holtág), vagy több víztartó, vagy azok egyes részei egy víztestként vehetők figyelembe a Keretirányelv előírásainak végrehajtásakor.
    A "víztestek" kijelölésekor - akár felszíni, akár felszín alatti víztestekről van szó - véleményünk szerint a legfontosabb vezérelv az kell, hogy legyen, hogy a kiválasztott víztestek lehetővé tegyék a vizek jó állapotba hozását és a jó állapot megőrzését. Az aszálystratégiának meg kell oldania a gazdasági szektorok aszályproblémáit, de ugyanakkor nem szabad sértenie a vizek jó állapotára irányuló tevékenységek hatásainak érvényesülését. Tekintettel arra, hogy a Keretirányelv szerinti vízgyűjtő gazdálkodásnak a víztestek lesznek a legkisebb területi egységei, ezt az aszálystratégia kialakításakor is figyelembe kell venni.
    Ha szükségtelenül sok víztestet jelölünk ki, ez ésszerűtlenül nagy monitoring igényt és tervezési munka igényt fog jelenteni, kevés víztest kijelölése esetén viszont nem, vagy csak rossz hatékonysággal lehet majd elvégezni a szükséges megfigyeléseket és megtervezni a jó vízállapotok eléréséhez szükséges intézkedési programokat. A víztestek kijelölésére egyes esetekben az aszálystratégiának is visszahatása lehet.
  14. Bonyolult és nagyon fontos fogalom az "illetékes hatóság (illetve hatóságok)", amely (amelyek) az operatív végrehajtója (végrehajtói) a Keretirányelv előírásainak. Az aszálystratégiának a Keretirányelv előírásaival való összehangolásában is jelentős szerepe lesz az illetékes hatóságoknak.
    A Keretirányelv előírásai szerint koordinálni kell az ugyanahhoz a rendszerhez tartozó vizekkel kapcsolatban tett intézkedéseket. A Preambulum nem fogalmaz egészen pontosan, de az "ugyanahhoz az ökológiai, hidrológiai és hidrogeológiai rendszerhez tartozó felszíni és felszín alatti vizek" a Keretirányelv fogalomrendszere szerint valószínűleg összefüggésben lévő felszíni és felszín alatti víztesteket jelent, amelyeket úgy lehet jó állapotba hozni, ha összehangoljuk a jó állapotba hozásukhoz tervezett intézkedéseket. A vizekkel "kapcsolatban tett intézkedések" koordinálása pedig minden olyan intézkedés koordinálását jelenti, amelyet a vízgyűjtő bármely részén foganatosítanak és a tárgyi vizek állapotára hatással vannak. A koordinálás tehát a más országok területén, esetenként több ország területén foganatosított intézkedésekre és így a nemzetközi aszálystratégiára is vonatkozik.
    A Duna vízgyűjtőjén valószínűleg nem, a Tisza vízgyűjtőjén azonban feltétlenül szükség van a vízgyűjtő szintű aszálystratégia kialakítására és megvalósításának nemzetközi koordinációjára. A Tisza vízgyűjtőjére kidolgozott aszálystratégiának azonban valószínűleg nem kell minden olyan elemet tartalmaznia, mint a magyar nemzeti aszálystratégiának.
    A Keretirányelv nagyon fontos újdonsága az, hogy kötelezővé teszi a vízgyűjtőre épülő vízgazdálkodást és vízgazdálkodási tervezést. A vízgyűjtő gazdálkodás és a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés területi egységeinek kijelölése fontos hatással lehet az aszálystratégia kidolgozására és érvényesítésére is.
    Egészen biztos az, hogy Magyarországnak részt kell vennie a Duna Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervének elkészítésében, amelyhez az ország egész területéről, mint a Duna vízgyűjtőjének egy részéről a Keretirányelvben előírt adatokat kell szolgáltatnia és részt kell vennie a Duna vízgyűjtő szintű tervezésben.
    A Duna vízgyűjtő szintjén csak azokkal a problémákkal kell majd foglalkozni, amelyek ilyen magas szintű koordinációt igényelnek.
    Országunk számára az a kedvező megoldás, ha a Duna nagyobb mellékfolyóira illetve nagyobb, közvetlenül a Dunához tartozó részvízgyűjtőire is készülnek nemzetközi vízgyűjtő gazdálkodási tervek. Ezt a Keretirányelv nem teszi kötelezővé, de utal arra, hogy célszerű lehet ilyen terveket is készíteni.
    Az előbbiekben már említettük, hogy a Tisza vízgyűjtőjére célszerű lesz nemzetközi aszálystratégiát kidolgozni, amit össze kell majd hangolni a Tisza vízgyűjtő gazdálkodási tervével.
    A Tisza vízgyűjtő közös aszálystratégiájának kialakításához törekednünk kell arra, hogy Ukrajnával és Jugoszláviával közös, a Keretirányelv előírásaival összhangban lévő aszálystratégiát dolgozzunk ki és koordináljuk a tevékenységünket. Szlovákiával és Romániával kötelesek vagyunk közös vízgyűjtő gazdálkodási terveket és intézkedési programokat kidolgozni.
  15. Egy felszíni víztestet mesterségessé vagy erősen módosítottá lehet nyilvánítani bizonyos feltételek teljesítése esetén. Ilyenkor 2015-ig a víztest jó ökológiai potenciálját és nem a jó ökológiai állapotát kell elérni. A jó ökológiai potenciál eléréséhez sokkal kisebb költségű intézkedési programokat kell megvalósítani, ezért nagyon fontosak azok a vizsgálatok, amelyekkel a mesterségessé illetve erősen módosítottá nyilvánítást meg kell indokolni.
  16. Fontos a Keretirányelvnek az a megállapítása, hogy a jó ökológiai állapot eléréséhez szükséges intézkedések nem lehetnek jelentős mértékben káros hatással a tágabb környezetre, a hajózásra, a kikötői létesítményekre és a szabadidő eltöltésre, az olyan tevékenységekre, amelyek a víz tározását igénylik (ivóvízellátás, energiatermelés, öntözés), a folyószabályozásra, az árvízvédelemre, a területi vízrendezésre, vagy más egyenértékűen fontos, fenntartható fejlesztési tevékenységre.
    Fontos azonban az a megállapítás is, hogy igazolni kell azt, hogy az előbbi hasznos célkitűzések műszakilag nem valósíthatók-e meg elfogadható költségekkel olyan más ésszerű módon, amely környezeti szempontból jelentős mértékben jobb megoldás lenne.
    Az aszálystratégia számos eleme besorolható az előbbi kategóriába, azonban ahhoz, hogy a stratégia szempontjából hasznos célkitűzések (feladatok, intézkedések) megvalósuljanak illetve fennmaradhassanak nagyon alapos igazoló vizsgálatokat kell végezni, amelyeket ismertetni kell a vízgyűjtő gazdálkodási tervben. Ez azt jelenti, hogy az aszálystratégiának a vizek állapotát befolyásoló intézkedéseit a vízgyűjtő gazdálkodási tervezés keretében, a Keretirányelv előírásainak megfelelően kell megvizsgálni.
  17. A Keretirányelvnek megfelelő környezeti célkitűzések teljesítésének határidejét meg lehet hosszabbítani bizonyos feltételek teljesülése esetén. Ilyen például az, hogy a víztestek állapota nem romolhat tovább, igazolható az, hogy a víztestek állapotának szükségesnek tartott javulása nem érhető el a meghatározott határidőre (a műszaki megvalósítás nehézségei miatt, az aránytalanul magas költségek miatt, a természeti viszonyok miatt).
    A határidő meghosszabbítását és annak okait ki kell emelni és meg kell magyarázni a vízgyűjtő gazdálkodási tervben. Halasztani legfeljebb a vízgyűjtő gazdálkodási terv két további korszerűsítésének időtartamára lehet, azaz 2027-ig. Ennél hosszabb időtartam csak akkor lehetséges, ha a természeti viszonyok nem teszik lehetővé a feladat megoldását korábbi határidőig.
  18. Bizonyos feltételek teljesülése esetén kevésbé szigorú környezeti célok is kitűzhetők. Ebbe a kategóriába tartozik a Duna-Tisza közi hátság talajvízszint süllyedésének a problémaköre. Nem vállalhatjuk azt, hogy a hátság alatti felszín alatti víztestnek a hozzá kapcsolódó felszíni vizes élőhelyek számára jónak tekinthető mennyiségi állapotát (vízszintjét) 2015-ig biztosítjuk. Teljesítenünk kell azonban a Keretirányelvben a kevésbé szigorú környezeti célok kitűzését lehetővé tevő feltételeket, amelyekkel kapcsolatban felmerül több kérdés, amelyekre a Keretirányelv előírásainak pontos értelmezésével kell megadni a helyes választ. Ilyen kérdések például a következők:
    - Hogyan lehet megállapítani azt, hogy egy módszer környezeti szempontból jelentősen jobb megoldás, de nem aránytalanul magasak a költségei?
    - Mit jelent az, hogy "azok a hatások, amelyeket nem lehetett ésszerű módon elkerülni az emberi tevékenység természete miatt"?
    Fontos feltétel az, hogy a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések meghatározásának módját és a kevésbé szigorú környezeti célkitűzések megfogalmazásának okait a vízgyűjtő gazdálkodási tervekben részletesen ismertetni kell.
  19. A víztestek állapotának leromlása - tehát például a felszín alatti vízszint lesüllyedés, vagy egy folyó vagy egy tó vízszintjének az ökológiai rendszerek számára kedvező érték alá süllyedése - nem tekinthető a Keretirányelv rendelkezései megsértésének akkor, ha ez aszályos időszak, tehát nem emberi tevékenységek következménye. Ahhoz azonban, hogy az aszályos időszakok kedvezőtlen hatásai ne minősüljenek a Keretirányelv megsértésének, teljesíteni kell a következő feltételeket:

    1. Minden megvalósítható lépést meg kell tenni azért, hogy a víztesteknek az aszályos időszak következtében kialakult kedvezőtlen mennyiségi állapota ne romoljon tovább és azért, hogy a kialakult kedvezőtlen vízmennyiségi állapot ne veszélyeztesse a Keretirányelv célkitűzéseinek teljesítését olyan más víztestekben, amelyeket az aszályos időszak kedvezőtlen hatásai nem érintettek.
      Az előbbi feltételt még értelmezni kell, mert nem elég egyértelmű az a feltétel, hogy mit jelent pontosabban az, hogy "megvalósítható lépés" és hogy mit jelent a Keretirányelv "célkitűzései teljesítésének veszélyeztetése más víztestekben".
    2. A vízgyűjtő gazdálkodási tervben meg kell határozni azokat a feltételeket, amelyek esetén az aszályos időszakok hatásait kivételessé vagy ésszerűen előre nem láthatóvá lehet nyilvánítani, ide értve a megfelelő jellemzők megadását is. Ennek a feltételnek a teljesítésében jelentős szerepe lehet az aszálystratégiának.
      A vízgyűjtő gazdálkodási tervek társadalmi vitára alkalmas változatait 2008.december 22-ig kell elkészíteni és a társadalmi viták tapasztalatait figyelembe véve 2009. december 22-ig kell véglegesíteni és elfogadtatni.
    3. A Keretirányelvben előírt intézkedési programnak tartalmaznia kell a kivételesnek nyilvánítható aszályos időszakokban teendő intézkedéseket, és ezek az előirányzott intézkedések nem veszélyeztethetik a víztestek jó állapotának helyreállását az aszályos időszakokat követően.
      A Keretirányelv előírásai szerint kidolgozandó intézkedési programnak olyan intézkedéseket kell tartalmaznia, amely biztosítja a felszíni víztestek és a felszín alatti víztestek jó állapotának elérését. Ez az aszályok hatását illetően a felszíni vizek esetén a vizek jó ökológiai állapotának megfelelő vízmennyiségi állapot biztosítását, a felszín alatti vizek esetén a felszín alatti vízzel kapcsolatban lévő vizes élőhelyek jó ökológiai állapotának megfelelő vízmennyiségi állapot (talajvíz szint) biztosítását jelenti. Az előbbi intézkedéseket be kell építeni az aszálystratégiába is. Így az aszálystratégia a Keretirányelv végrehajtásának egyik nagyon fontos megalapozó dokumentuma lesz.
    4. Évente számba kell venni a kivételes aszályos időszakok hatásait, és minden lehetséges intézkedést meg kell tenni, hogy a víztest állapota a gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül visszaálljon az aszályos időszakok hatása előtti állapotra. Kérdésként felmerül az, hogy mit jelent az, hogy a "gyakorlatilag lehetséges legrövidebb időn belül". Erre vonatkozóan a korábban tárgyalt 4.bekezdés ad bizonyos útmutatást. Az aszálystratégia kialakításakor figyelembe kell venni ezt a feltételt.
    5. A vízgyűjtő gazdálkodási terv következő korszerűsítésébe - amit 2015. december 22-ig kell majd elvégezni - be kell majd építeni a kivételesnek nyilvánítható aszályos időszakok hatásainak, valamint az előbb tárgyalt (a) és (d) bekezdésekkel összhangban megtett vagy megteendő intézkedéseknek az összefoglalását.
      Bár ezt a feladatot csak 2015 végére kell majd megoldani, az aszálystratégia megfogalmazásában már most is érdemes figyelembe venni azt, hogy milyen módon lehet majd teljesíteni ezt a feltételt.
  20. Az új, fenntartható emberi fejlesztési tevékenységek eredményezhetik a felszíni víztestek kiváló állapotúról jó állapotúra történő változását akkor, ha mindent megtesznek a víztest állapotára gyakorolt kedvezőtlen hatás mérséklésére, a módosítások okát a vízgyűjtő gazdálkodási tervben kellőképpen indokolják (elsőrendű közérdek, emberi egészség területén bekövetkező új változások, az emberek biztonságának megőrzésében és a fenntartható fejlődésben jelentkező előnyök) és a célkitűzések nem érhetők el más, jelentős mértékben jobb környezeti változatot jelentő eszközökkel a műszaki megvalósíthatóság és az aránytalanul nagy költségek miatt.
  21. A Keretirányelv hatályát tulajdonképpen minden olyan tevékenységre kiterjesztették, amely nem szerepel a Keretirányelv felsorolásaiban és a vizek állapotát jelentős mértékben befolyásolhatja. Ha az aszálykárok csökkentése érdekében tervezett bármely tevékenység jelentős mértékben negatív irányban változtathatja a vizek jó állapotát, akkor azt a tevékenységet csak akkor szabad megvalósítani, ha be lehet bizonyítani azt, hogy teljesülnek a Keretirányelv előírásaiban megszabott feltételek. Ez nagyon alapos és munkaigényes vizsgálatokat tesz majd szükségessé.
  22. Az aszálystratégiának is fontos része kell, hogy legyen minden víztakarékosságra ösztönző módszer, így az ezt a célt szolgáló árrendszer kialakítása is. Erre utal az is, hogy a Keretirányelv külön kitér arra, hogy 2010-re biztosítani kell a mezőgazdasági vízhasználatok megfelelő hozzájárulását a vízi szolgáltatások költségeinek visszatérítéséhez.
  23. Az aszálystratégiát a vízgyűjtő gazdálkodási tervezéssel összhangban kell kialakítani és a tervekbe be kell építeni az aszálystratégiának a vízgyűjtő gazdálkodás keretébe tartozó elemeit. Az aszálystratégia a különböző víztípusokra, víztestekre, részvízgyűjtőkre vonatkozó különleges programnak fogható fel a Keretirányelv előírásai szerint.


Vízerőhasznosítás és a VKI

Forrás:Haider, Hans (2003): New constraints on Hydropower (A vízienergia új feltételei), The Future of European Energy, First Magazine & World Energy Council
www.worldenergy.org/wec-geis/global/downloads/first/europe/haider.pdf

Az energiatermelés irányítói is megállapították magukról, hogy megkésve kezdtek el foglalkozni a VKI várható hatásaival a vízenergia termelésben. Ezen a területen az elmúlt évben áttörés történt. Erről tanúskodik a Villamosenergia Ipari Szövetség (Union of the Electricity Industry - Eurelectric) elnökének, Hans Haidernek a tanulmánya, amely felhívta a figyelmet arra, hogy az EU Víz Keretirányelve valószínűleg növelni fogja a vízi energia termelés költségeit és a vízerőtelepek üzemeltetésében új korlátozó feltételek bevezetését teszi majd szükségessé. Haider 2002 óta az EURELECTRIC elnöke és 2003 óta a World Energy Council National Committee of Austria, (Világ Energia Tanács Osztrák Nemzeti Bizottság) elnöke.

"Azokat a költségeket - amelyeket a vízerőtelepek építésekor és finanszírozásakor még nem lehetett előre látni - nagyon nehéz megbecsülni, különösen most a VKI bevezetésének idején"- írja Haider. "Ez a vízerőtelepek üzemeltetői számára jelentős bizonytalanságot jelent az üzemeltetés tervezésében".

"A vízerőtelepek tervezésekor - már a környezeti hatásvizsgálatok bevezetése előtt - a különböző területek - a botanika, a zoológia, a limnológia, a vízminőség, a halászat stb. széles tartományának szempontjait figyelembe vették. Ezen felül interdiszciplináris munkacsoportokat alakítottak az olyan üzemeltetési módszerek és problémák vizsgálatára, mint például a vízerőtelepek és vízerőtelep-sorozatok tározóinak hatása a hordalékmozgásra". "A VKI a vízenergia termelés területén új jogi keretet jelent, amely az előbbieknél is nagyobb súlyt helyez a környezetvédelemre".

"A vízenergia termelés költség-hatékonyságát jelentős mértékben rontják az Európai Unió egyes környezeti irányelvei, mint például a VKI". "Meg kell előzni a vizek állapotának további romlását, ezért sokkal nehezebb lesz új vízerőtelepeket építeni, mint eddig, tekintettel arra, hogy ez csak egy különleges eset lehet majd, amelyről jelentést kell készíteni".

"A VKI ellentmondásban van az Energia Termelés Megújuló Energiaforrásokból Irányelvvel". "Ezért ésszerű megoldásokat kell kidolgozni ezen a területen a VKI végrehajtási folyamatához nemzeti és európai szinten is"- írja Haider.

Vízenergia termelés Magyarországon és a BNV

Az energia szektor egyik nagyon fontos európai szakértője is úgy nyilatkozott, hogy új vízierőműveket építeni és a meglévő erőműveket üzemeltetni ma már csak a VKI előírásainak figyelembe vételével lehet. Ez azt jelenti például, hogy a bősi vízierőmű üzemeltetési szabályzatát felül kell vizsgálni, és át kell alakítani akkor, ha nem felel meg a VKI előírásainak.

A VKI Magyarországot és Szlovákiát kötelezi arra, hogy ezt a vizsgálatot végezzék el. Ehhez azonban a VKI előírásainak megfelelően közösen meg kell állapítani azt, hogy mit jelent a Szigetköz esetében a jó ökológiai állapot, illetve abban az esetben, ha a szigetközi Duna szakaszt erősen módosítottá kell nyilvánítani, mit jelent a jó ökológiai potenciál. Az üzemeltetési szabályzatot úgy kell kialakítani, hogy ne romoljon tovább a vizek állapota, illetve 2015-ig elérhető legyen a jó ökológiai állapot vagy a jó ökológiai potenciál. A Szigetköz esetén a feladat megoldását nehezíti az, hogy a jó állapotot a vízerőmű, illetve a hozzá kapcsolódó műtárgyaknak a helyes üzemeltetésével és a Szigetközben elvégzendő műszaki beavatkozásokkal kell/lehet elérni. A VKI szerint olyan módszereket kell választani, amelyek esetén a VKI-ben előírt jó állapotot, illetve potenciált a legkisebb ráfordítással lehet elérni.

A Hajózás és a VKI

Forrás:
Clay,N. (2003) Navigating the EU Water Framework Directive, Seminar on the Implications of the EU Water Framework Directive, Summary of the Conference Proceedings, Brussels, October 30 2003

A VKI hatálya minden a vizek állapotát befolyásoló tevékenységre kiterjed, de sok esetben csak későn ismerik fel ezt. Ilyen például a hajózási-, kikötő- és mederkotrási- ipar esete, amiről a hajózási, a kikötő- és mederkotrási ágazat és a VKI kapcsolatáról tartott konferencia tapasztalatai alapján számolunk be.
A PIANC vezetésével egy munkacsoport alakult a VKI várható hatásainak elemzésére és értékelésére a hajózási-, kikötő- és mederkotrási ipar területén. A hét különböző, fontos és nagy ipari csoport, illetve szövetség képviselőiből alakult munkacsoportnak az volt a véleménye, hogy a VKI fontossága miatt növelni kell a vele kapcsolatos tudatosságot és ezért egy szemináriumot szerveztek Brüsszelben. Ezen az egyébként külön működő ipari szövetségek (PIANC, ESPO, IAPH, EFIP, INE és IADC) képviselői megállapították, hogy a VKI bevezetése sok bizonytalanságot és lehetséges következményt jelent az iparágak számára. A szemináriumon 16 országból több mint 80 küldött és az Európai Bizottság Környezeti Főigazgatóságának képviselője is részt vett.

Megállapították egy felmérésből, hogy a résztvevők 58 százaléka semmit vagy nagyon keveset tudott a VKI-ről és a többiek sem sokat tudtak a végrehajtás részleteiről a saját területükön. Megállapították, hogy ennek fő oka többek között az, hogy

  • "a VKI végrehajtását általában a környezeti és víz minisztériumok irányítják és csak kis mértékben vagy egyáltalán nem vonják be a közlekedési vagy közmunka minisztériumokat " és
  • a legtöbb tagállamban nem adtak semmilyen formális szerepet a VKI végrehajtásában a kikötői és hajózási hivataloknak".

Az Európai Bizottság képviselője, Mr. Blöch, a VKI végrehajtásának egyik fő felelőse elmondta, hogy "a VKI végrehajtásának folyamatába jogilag kötelező bevonni minden érdekeltet". Utalt arra is, hogy sokan félremagyarázzák a VKI előírásait. "Az erősen módosította nyilvánított víztestek esetén is teljesíteni kell vízvédelmi és helyreállítási célokat. Az erősen módosítottá nyilvánítás nem azt jelenti, hogy nem kell tenni semmit. Az erősen módosított víztestek esetén, ahol csak lehet, a jó ökológiai potenciált kell elérni". A VKI nem jelent túlszabályozást, lehetővé teszi az innovációt. Bár a VKI hosszútávú tervezést tesz szükségessé, sürgette a jelenlévő iparágak képviselőit, hogy kezdjék el a konzultációt, amilyen korán csak lehet.

A WWF képviselője elmondta, hogy a "hajózást integrálni kell a vízgyűjtő gazdálkodási tervekbe". Jelezte, hogy "a VKI célkitűzéseinek teljesítése érdekében egyes hajózási tevékenységekben korlátozásokat kell majd bevezetni". Utalt arra, hogy a WWF "nem ellenzi a hajózást, de úgy gondolja, hogy a hajózást a VKI-vel kompatibilissé kell tenni".

  • A vita eredménye néhány fontos következtetés volt:
  • "Azokon a területeken, ahol a hajózás és a hajózáshoz szükséges infrastruktúra és a vízi környezet között konfliktus van, innovatív megoldásokra van szükség";
  • "A vízi- és közúti szállítás összehasonlító elemzése a hajózás hosszútávú fenntartását indokolja, de a hajózás meg kell, hogy feleljen a környezeti követelményeknek".

Szó volt arról is a konferencián, hogy választ kell keresni egy sor nyitott kérdésre:

  • Hogyan kell értelmezni a VKI előírásait a fenntartó mederkotrások esetén?
  • Ki határozza majd meg azt, hogy mit jelent ökológiailag megfelelőbb alternatíva?
  • Ki fogja megállapítani azt, hogy valami súlyosan sérti a közérdeket?
  • Hogyan fogják kezelni a VKI végrehajtása miatti késéseket és költségnövekedést?

A jelenlévő angol hajózási szakemberek jelezték, hogy az angol hajózó utakon már folynak kísérletek a víziutak növényzetének tisztítására és a mederkotrásra a VKI követelményeinek figyelembe vételével.

A résztvevők hiányolták, hogy a hajózási ágazat képviselőit nem vonták be az VKI végrehajtásához készülő útmutatók kidolgozásába.

A kerekasztal beszélgetésen fontos kérdéseket vitattak meg:

  • Mit kell tenniük a kormányoknak a résztvevő ágazatok érdekében?
  • Mit kell tenniük az ágazatoknak, hogy felkészüljenek a VKI végrehajtására?
  • Mit kell tennie a hajózás és VKI munkacsoportnak?

A vita legfontosabb megállapításai a következők voltak:

  • A kormányoknak biztosítaniuk kell a hajózás-, kikötő- és mederkotrási szektorok képviselőinek (és hasonlóképpen minden gazdasági szektor képviselőinek) a részvételét a VKI végrehajtásának a folyamatában, nemcsak a vízvédelemben és az ökológiában érdekeltekét.
  • A témakörben hatáskörrel rendelkező hatóságoknak országon belül és nemzetközi szinten is meg kell vitatniuk a végrehajtás folyamatát a különböző szektorok területén.
  • A közlekedési és közmunkaügyi minisztériumokat sürgősen be kell vonni a folyamatba.
  • A hatáskörrel rendelkező hatóságoknak időben és kielégítően tájékoztatniuk kell a szektorokat a végrehajtás folyamatáról.
  • Az iparágakon belül növelni kell a tájékozottságot a VKI végrehajtásának részleteiről.
  • Az újonnan csatlakozott tagállamokat és a tagjelölt országokat is aktívan be kell vonni a folyamatba.

A konferencia néhány legfontosabb következtetése a következő volt:

  • "A VKI végrehajtásával kapcsolatban még sok a megválaszolandó kérdés és nem világosak a végrehajtás részletei a kikötői és hajózási hivatalokban sem".
  • "Ha a képviselt szektorok meg akarják előzni a Madarak és az Élőlények irányelvek végrehajtásából származó problémákat, akkor már most részt kell venniük a vitákban."
  • "Tekintettel kell lenni arra, hogy a hajózó utakat mederkotrással tisztán kell tartani."
  • "Bizonyos különbségek vannak a Bizottság, a környezetvédők és a hajózási szektor várakozásaiban. A VKI kompromisszumos megoldást kíván, amely az érdekeltek közötti kommunikációra, innovációra és gazdasági elemzésre épül, ugyanakkor kielégíti a jogi követelményeket".
  • "Figyelni kell arra, hogy a hajózás számára bizonyos engedményeket kell majd kérni és ezekre a tagállamoknak közösen kell majd pályázniuk".

"Jelentős a bizonytalanság a "szennyező fizet" elv alkalmazása terén. Az ok-okozat kapcsolat azonosításának nehézségei miatt a hajózási igazgatóságok elviselhetetlenül nagy költségekkel szembesülhetnek".